Within Sicily

Teatro Greco

on
3 May 2020

(for English scroll down)

 

Taormina legnagyobb turisztikai látványossága csupán néhány percre a Corso Umberto-tól, a görög színház (teatro greco). A belépődíj kifizetése után, teljesen körbejárhatjuk a színházi komplexumot, a színpadot és a színfalak mögött fekvő területeket, valamint élvezhetjük a hátsó szirteken lévő lélegzetelállító panorámás kilátást

Eredetileg valóban görög építésű volt, hellén telepesek emelték egy sziklás hegyoldalba, a Kr. e. 3. században, II. Hierón uralkodása alatt a kék tenger, a tengerpart, a távolban füstölgő Etna és a szárazföldi hegyvidékének páratlan hátterével. A ma látható romok azonban már a római korban (2. században) át- és újjáépített színház maradványai,amely így már alkalmas volt gladiátorjátékok megrendezésére is. Összhangban a görög tervvel és elrendezéssel arégebbi színház alapjaira építkeztek, legnagyobb részéhez téglát használva.
A kezdetben 109, átépítés után pedig már 120 méteres átmérőjével ez volt Szicília második legnagyobb színháza, 5400 néző befogadására alkalmas (Siracusa városában található a legnagyobb színház). Ma is gyakran tartanak ezen a helyszínen opera- és színielőadásokat, valamint koncerteket, magam is voltam itt koncerten – különleges érzést adott a tudat, hogy ugyanott, ahol ültem, többezer évvel korábban már valaki más is ült. Nyáron egy művészeti fesztivál is zajlik itt (Taormina Arte). Johann Wolfgang Goethe híres „Utazás Itáliában” című írásában írta: „Egyetlen színházi közönségnek még soha nem volt ilyen látványa előtte.”

A görög-római színház három részre oszlik: a színpadra, a zenekari részre és a nézőtérre.
A színpad, amely a nézőtér előtt áll, ahol színészek játszottak. Szakértők rekonstrukciója szerint ezt a részt két oszlopsorral díszítették, mely sorok egymás felé néztek.
Szintén van egymástól szimmetrikus távolságra lévő, három nagy, íves nyílása és további hat rést találhatunk, amelyek közül három a központi boltív jobb oldalán és három pedig annak bal oldalán helyezkedik el.
Az eredeti ülések nagyobb része eltűnt, de az egész nézőteret körülvevő fal, valamint a színpad, hátfalával és annak függelékeivel, amelyek a legtöbb ősi színházban csak nyomokban, itt egyedülálló teljességgel megmaradtak, és nagyban hozzájárulnak a festői hatáshoz, illetve a romokat övező érdeklődéshez.. A még hátramaradt építészeti dekorációk töredékeiből megtudható, hogy a korinthoszi oszloprendű és gazdagon díszített.
A helyszínen hat oszlopbázis és négy korinthoszi oszlop maradványai vannak. A nézőtér alulról induló, felfelé terjeszkedő lépcsők sorozatából áll, ezen foglaltak helyet a látogatók.
A zenekari árok a színház legalacsonyabb szintjén volt. Ezen a helyen játszottak az előadás során a zenészek, ezt a részt közvetlenül a Tauro-hegy kemény kőzetébe vájták, még az i.e. harmadik században, és képes volt akár ezernyiülő nézőnek helyet adni.

Ismert, hogy a görög építészek a legfontosabb épületeiket úgy építették, mintha a természet maga része lenne. A természeti táj integrálódott a színház szerkezetébe, mintha a görög templom oszlopai között részeket fénnyel és levegővel burkolták volna. A színház formája lehetővé teszi, hogy a nézőtér bármelyik részéről való tökéletesen legyen a hangzás.

A késő császári időszakban a színházat gladiátoros játékokhoz igazították. A Nyugat bukásával azután minden véget ért. A márványokat eltávolították, valamint a monumentális oszlopokat. Csak a háború vége után végeztek nagyobb helyreállítási munkálatokat az eredeti szerkezet egyes részein. Szintén látható még itt egyébként egy templom néhány része, amely át lett alakítva a San Pancrazio templomba, de ez az épület kicsi.

És ha már Taormina, pláne a görög színház, nem mehetünk el az idevágó magyar vonatkozás mellett sem. Csontváry Kosztka Tivadar valószínűleg három alkalommal járt a városban. Az első és a második taorminai tartózkodás idejéből hét festmény ismert, második útja során festhette meg Kis Taormina című művét, amelyet a későbbi nagyobb mű előtanulmányaként tartanak számon.
Feltűnő, hogy a Kis Taormina beállítása a végleges alkotáshoz képest nem rendelkezik annak távlatával, illetve mellőzi a későbbi mű világító színeinek intenzitását. A festő akkori pozíciója eleve nem tette lehetővé a színház mögötti pazar látvány bemutatását. A festmény magas horizontja a figyelmet inkább a színház romjainak részleteire tereli. Valószínű, hogy ez az a kép, amelyről Csontváry így ír: „a nagy motívumhoz hozzá nem nyúlhattam – a rajz arányában megállapodni, a rendkívüli világító erőt kihozni nem tudtam…”.
Harmadik látogatására pedig – az athéni és az egyiptomi kitérőt követően – immár a világító színek használatának elsajátítását követően került sor, ekkor festette meg a Taorminai görög színház romjai című művét amely meghozta számára a várva várt sikert.

A taorminai élmények, a görög mûvészet megismerése, a kultikus eredetû dolgok iránti vonzódása és az ezekkel való azonosulás páratlan szépségû munkát eredményezett. Maga a művész ezt írta 1912-ben:
Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt il maestro ungherese trovato nostro theatro greco („a magyar mester megtalálta a görög színházunkat”). Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani. Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától”.

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, maga alkotta többrétű kifejezéssel „napút” festőként jellemezte önmagát. Az impresszionistákhoz hasonlóan élt a kiegészítő színek egymás mellé helyezésével, néhány esetben azonban a harsány színeket a motívum fölerősítésére használta, és a motívum belső erejének hangsúlyozására a festékréteg vastagságát is használta, annak plasztikusságával, kidomborodásával is erősítve azt. Műveinek szokatlan, feltűnő, a színskála teljes spektrumát felvonultató színessége tükrözi sajátos színelméletét.
A színekkel való dőzsölés: mindenféle árnyalata a kéknek, a zöldnek, ahogy az égbolt színei változnak a sárgától kezdve a lilán át a szürkéig, drámaivá teszik, idõtlenné s földöntúlivá varázsolják a tenger, az Etna és a görög színház egységét, melynek szabályossága nem a véletlen műve. A képen megfigyelhető, hogy többfelől érkezik a fény, és több horizont is megkülönböztethető rajta. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Csontváry nemcsak a szeme előtt látottaknak, hanem a világ energiáinak a megfestésére is vállalkozott.

Athénból Taorminába siettem, ahol reám várt egy olyan naplemente, amellyel tisztában voltam, hogy az lesz a világnak a legszínesebb napút-festménye. Itt sem kellett gondolkoznom sokáig a kivitelre nézve, mindennel tisztában voltam” – írta Csontváry Kosztka Tivadar a csodás szicíliai görög emlék megpillantásáról, és egyik legszebb művének ihletéséről.

A művésznek a Bartók Béla úton, a mai „Szatyor bár” (vagy Hadik Kávéház) felett volt a műterme, és azt beszélték, hogy itt halt éhen (ha ezt tudom akkor, amikor oda jártam). Más források szerint a budapesti Új Szent János Kórházban érte a halál verőérgyulladás miatt. Halála után a rokonai el akarták adni a vásznakat, mivel azok drága anyagból voltak, tekintet nélkül az azon lévő festményekre. A képeket Gerlóczy Gedeon mentette meg, aki véletlen botlott beléjük, megvásárolta azokat, illetve megmentette a festő írásait is.
Csontváry életében nem adott el képeket, és jellemzően nem is szignálta őket. Azt a kort tekintette példaként, mikor még nem volt fontos a művész személye.

(az angol rész alatt található a galéria, illetve a galéria alatt külön a két festmény külön – a festmények képei a Wikipédia oldaláról származnak.)

 

IN ENGLISH

 

Taormina‘s greatest tourist attraction is the Greek theater (teatro greco) just a couple of minutes off Corso Umberto.Nowadays, after paying the entrance fee you can wander around the theater complex, the stage and the backstageareas, and you can enjoy the breathtaking panoramic views from the back cliffs as well.

It was originally really a Greek one, built into a rocky hillside by Hellenic settlers in the 3rd century BC., during the reign of Hieron II. with an unsurpassable backdrop of blue sea, coastline, distant smoking Etna, and inland mountains.However, the ruins what we see today are the remains of the reconstructed, rebuilt theater in Roman times (2nd century) which was thus already suitable for gladiatorial performances. In accordance with the Greek plan and layout, they built on the foundations of the older theater, using bricks for most part of it.
With a diameter of 109 meters, which was extended to 120 meters  after the reconstruction, this was the second largest theater in Sicily, with a capacity of 5,400 spectators (the largest theater is in Syracuse). Also today, there are held often opera, theatrical performances and concerts at this venue, I’ve also participaded a concert here – it was a special feeling to know that someone else was sitting thousands of years earlier in the same place where I was. In the summer an arts festival takes place here (Taormina Arte). Johann Wolfgang Goethe wrote in his famous “Journey to Italy”: “No theater audience has never had such a sight in front of him”.

The Greek-Roman theater is divided into three parts: the scene, the orchestra and the auditorium.
The scene, which is in front of the auditorium, is the place where the actors acted.According to the experts’ reconstruction, this part was decorated with two rows of columns, one facing the other. The scene has also three large arched openings at a symmetric distance one another, and six niches placed three on the right and three on the left of the central arch
Most part of the original seats have disappeared, but the wall surrounding the entire auditorium, as well as the stage, with its back wall and its appendages, of which only traces remain in most ancient theatres, are here preserved in singular integrity, and contribute much to the picturesque effect, as well as to the interest of the ruin. From the fragments of architectural decorations still left, it can be seen that the Corinthian columns are richly decorated.
On the scene there are the remains of six column bases and four Corinthian columns. The auditorium is formed by a series of steps starting from the bottom and climbing upward, where spectators were seated.
The orchestra was on the lowest level of the whole theatre. This space was intended for musicians who were playingduring the performance. It was dug directly into the hard rock of Mount Tauro, in the third century BC, and it could accommodate also thousands of sitting spectators.

It is known that Greek architects built their most important buildings as if they were part of nature itself. The natural landscape was integrated into the structure of the theater, as if parts between the column of the Greek church were covered with light and air. The shape of the theater allows the sound to be perfect from any part of the auditorium.
In the late imperial period, the theatre was adapted for gladiatorial games. With the fall of the West then, everything came to a end. The marbles were removed and so the monumental columns. Only after the end of the war, some sections of the original construction were completed by a great work of restoration. Ont he other hand,  there are also some parts of a church visible, whichhas been converted into the Church of San Pancrazio, but this building is small.

Speaking of Taormina, especially the Greek theater, we can’t go without mentioning the relevant Hungarian aspect either. Tivadar Csontváry Kosztka probably visited the city three times. From the time of his first and second stay in Taormina, seven paintings are known and during his second journey he painted also his work Little Taormina, which is considered a preliminary study of a later larger work.
It’s conspicuous that the setting of Little Taormina does not have a perspective of the final work, and it doesn’t have the later work’s intensity of the illuminating colors either. The position of the painter at that time did not allow to present the lavish spectacle behind the theater. The high horizon of the painting focuses more on the details of the ruins in the theater. It is probable that this is the image that Csontváry writes about: “I could not touch the big motif – I could not agree on the proportions of the drawing, I could not bring out the extraordinary lighting power…“.
After the detours in Athens and Egypt, where he was learning to use illuminated colors, at his third visit, he painted his work The Ruins of the Greek Theater in Taormina, which brought him the long-awaited success.

His experiences in Taormina, his knowledge of Greek art, his attraction to things of cultic origin, and his identification with these things resulted in a work of unparalleled beauty. The artist himself wrote this in 1912:
I have to note that the twenty-square-meter painting, when I opened the studio door, had such an impact on the audience that it raged in surprise: the street was full of il maestro ungherese trovato nostro theatro greco („the Hungarian master found our Greek theater”). Already here they wanted to keep the painting there for a larger amount. With this result, I said goodbye to Taormina after a long labor”.

He did not belong to any contemporary trend, he described himself as a painter of the “sunway” with his multi-layered expression. Like the Impressionists, he used the juxtaposition of complementary colors, but in some cases he used the loud colors to amplify the motif, and he also used the thickness of the paint layer to emphasize the inner strength of the motif, reinforcing it with its plasticity and embossing. The unusual, striking color of his works, which showcases the full spectrum of the color gamut, reflects his particular theory of color.
Fuddling with colors: all shades of blue, green, as the colors of the sky change from yellow to purple to gray, make it dramatic, timeless and unearthly, uniting the sea, Mount Etna and Greek theater, the regularity of which is not accidental operations. In the picture, it can be observed that the light comes from several directions and several horizons can be distinguished on it. This may be explained by the fact that Csontváry undertook to paint not only what was seen before his eyes, but also the energies of the world.

I hurried from Athens to Taormina, where I knew that a sunset was waiting for me, which was going to be the most colorful „sunway” painting in the world. I didn’t had to think about the design here for a long time either, I was aware of everything”, wrote Tivadar Kosztka Csontváry about the sight of the wonderful Sicilian Greek monument and the inspiration for one of his most beautiful works.

The artist had a studio on Bartók Béla avenue in Budapest, above today’s Bar “Szatyor” (or Café Hadik), and they said he was starving there (I used to go to that place, I wish I knew about that information earlier). According to other sources, he died of arteritis at the New St. John’s Hospital in Budapest. After his death, his relatives wanted to sell the canvases because they were made of expensive material, regardless of the paintings on it. The pictures were saved by Gedeon Gerlóczy, who accidentally stumbled upon them, bought them, and also saved the painter’s writings.
Csontváry did not sell any pictures in his life, nor did he typically sign them. He saw as an example the age when the identity of the artist was not yet important.

(below the gallery separately, there are the two paintings, sources of the images was the Wikipedia-website)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Kis Taormina (Small Taormina) 1904

Csontváry Kosztka, Tivadar – Taorminai görög színház romjai (Ruins of the Greek Theatre at Taormina) 1904-05

TAGS
RELATED POSTS
Cefalú

26 June 2020

Fichi d’India

16 June 2020

Testa di Moro

12 June 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
Archive