Within Sicily

La Taormina storica

on
6 May 2020

(for English scroll down)

Taormina utcáinak elegáns üzletei és éttermei, bisztrói között sétálgatva el nem képzelné az ember, hogy ez a város is mennyi mindent megélt fennállása során. A környék már a szikelosz nép által lakott terület volt, még mielőtt a görögök megérkeztek volna a szicíliai partra és megalapították a Naxos nevű várost.

Taormina alapítója Andromakhosz volt (a történetíró Timeosz apja volt), aki összefogta a II. Dionüsziosz uralma alattvégrehajtott naxoszi öldöklés túlélőit i. e. 358-ban, és a Tauro lejtőjén megalapította Tauromeniont. Ezáltal a már itt élő, de a sziget belseje felé húzódó nép még inkább kiszorult a partmenti területekről.
A város sosem volt önálló, számos háború áldozata volt. Az első pun háború idején Rómával szövetségben állt, de amásodik pun háború idején római fennhatóság alá került II. Hierón halála után ie 212-ben, a város megkapta a „civitas foederata” címet.
A római korban számos esemény helyszíne volt a város. i.e. 132-ben rabszolgalázadás tört ki, amely egy árulás miatt bukott el, és véres megtorláshoz vezetett.
Helyszínévé vált az Octavianus flotta (melynek személyesen a triumvir parancsolt) és Pompeius flottája közötti tengeri csatának, mely utóbbi vereséghez és szinte teljes megsemmisülésével ért véget. Pompeius legyőzése után Tauromenium volt az egyik hely, amelyet Augustus egy római kolónia fogadására kiválasztott, valószínűleg óvintézkedésgyanánt, előnyös földrajzi elhelyezkedése miatt, kiűzte a korábbi lakosokat, hogy helyet teremtsen az új telepesek számára.

Később, a bizánci uralom idején az arab terjeszkedéssel szembeni védőállásként szolgált.
Egy hosszú, kétéves ostrom után a 906-os karácsony estéjén, a messinai zsoldos, Tommaso Balsamo árulása miatt, Taormina-t bevették az arabok és teljesen lerombolták. A középkori krónikák szerint (korabeli tipikus eltúlzásokkal élve) a férfi lakosaikat mind lefejezték, köztük a Taormina püspökét, San Pancrazio -t, akinek a fejét ezüsttálcán kellett vinni a szaracén csapatok feje felé. Az nyilvánvaló, hogy hatalmas mészárlás volt, amit II. Ibrahim kegyetlensége és karakterének instabilitása súlyosbított, az áldozatok között nők és gyerekek is voltak.
A város ezután többször gazdát cserélt. Keresztény uralom alatt 913-ban újjáépítették, majd 962-ben újra arab kézbe került egy 30 hetes ostrom után. Ekkor a várost a győztes hadvezérről, Al-Muizzról Almoeziának nevezik el.
A város muzulmán uralma 1078-ig tartott, amikor azt a normann Hauteville dinasztia sarja, I. Roger elfoglalta. Ebben az időben Taormina és a környező Val Demone területein még mindig túlnyomórészt görögül beszéltek. A normannok uralma alatt a város fontos kereskedelmi és gazdasági központ lett, és számos új épülettel gyarapodott.

Az 1282-es szicíliai vecsernye alatt a város hű maradt a spanyol Aragóniai-házhoz.
A normannok és német (birodalmi) örököseik, a Hohenstaufenek bukása után, Taormina követte Szicília történelmét követte az Anjou-k, majd az Aragón korona alatt. 1410-ben a Palazzo Corvaián a királyválasztásra összegyűlt szicíliai parlament megválasztotta királynak az aragóniai Frigyest. Később Taormina spanyol fennhatóság alatt volt, és a 17. században „város” státuszt kapott.
1675-ben a Messinát elfoglaló franciák ostrom alá veszik Taorminát, elpusztítva a Közép-torony felső részét, amely elválasztja Taormint az ősi görög-római szakasz és a későbbi középkori déli övezet között. A messinai lázadás idején Taormina, csakúgy, mint a vecsernye idején, a spanyolok pártját fogta. Az akkori francia király, XIV. Lajos csapatai végül elfoglalták.
A Két Szicília Királyság alatt, amely 1860-ig tartott, Taormina nem játszott releváns szerepet. Az olasz egység megteremtésekor a város Garibaldi mellé állt, aki 1860-ban helyőrséget állított föl benne.

Catrabico hegycsúcsának egy részét részben kivágták, és létrehozták a Messinát és Cataniát összekötő tengerparti utat, valamint kapott egy állomást a régió második legrégebbi vasútvonalán, ezáltal könnyebben megközelíthetővé vált
Sok szállodát építettek, mindegyiket a taormin családok irányították. A halászok és parasztok, valamint a jómódú polgárok falu tehát kereskedők, vendéglátók, építők városává vált. A második világháború alatt a Wehrmacht német parancsnokságának székhelye volt, így 1943. július 9-én, a Szent Pancrazio püspök napján, Taorminát a szövetséges repülőgépek által két pusztító találat érte, amelyek elpusztították a déli terület egy részét és még a híres San Domenico szálloda szárnyát is, ahol a német főparancsnokság ülése volt folyamatban.

2017 május 26–27-én Taormina adott otthont a 43. G7-es csúcstalálkozónak. Taormina G7 székhelyévé választását Matteo Renzi akkori miniszterelnök 2016. július 4-én jelentette be. A csúcstalálkozóra eredetileg Firenzében került sor. A választás megváltoztatásának okai között Renzi egy nemzetközi vezető szavait idézte egy korábbi csúcstalálkozóról, mely alkalmávan az illető Szicíliával szembeni előítéletével kapcsolatban tett vicces megjegyzést azt a maffia földjeként említve, Renzi állítása szerint ezek a szavak győzték meg őt arról, hogy a G7 Szicíliában legyen megtartva.

Lássuk, milyen kincseket őriz Taormina.
Ha az Etna felől indulunk felfedező sétánkra, a Porta Catania-n keresztül lépünk be a városba, építésének ideje 1440-re nyúlik vissza, a második városfal részét képezi. Középen a boltív felett található az argóniai címert ábrázoló ereklyébe belegravírozták a dátumot. A normann időszakban nyilvános üléseket tartottak az kapu melletti téren. Mivel a harang finom megkondításával bejelentett városi gyűléseket “érintéseknek” nevezték, az ajtó Porta del Tocco nevet is viseli.
A Porta Catania közelében található Palazzo Duchi di Santo Stefano magába szívja és összekeveri az arab és normann művészetelemeit, egy gótikus remekmű, tizennegyedik századi palota, amely három emeletből áll és gyönyörű kertje van.
A San Nicolò bazilika, a normann-kori katedrális egy kis téren áll. A tizenharmadik században alapították egy korábbi templom helyén, majd a tizenhatodik-tizenhatodik században újjáépítették, több korszak jellemzőivel rendelkezik, beleértve a rózsaszín Taormina márványoszlopokat, amelyek eredetileg a Görög Színházból származtak. Homlokzatán hornyolt oszlopok között domborműves, kőkeretes ajtó látható. A homlokzat ékessége a bejárat fölött látható rózsaablak (a 16. századból). A templom bal oldalán 15. századi kapu található, kőkerettel; indás virágmotívummal díszítve.
A templom mellett a méltóságteljes Piazza Duomo-n fellelhetjük még a város egyik legjobban felismerhető szimbólumát, a tizenhetedik századi barokk szökőkútat, amelyen egy nagyon érdekes szobrot, a Minotaurusz női változatát láthatjuk. A szökőkút Quattro Fontane néven ismert, négy lefolyócsöve miatt.
A (csodálatos kilátásairól ismert) Április IX. teret uralja a vele szemközti barokk stílusú Szent József temploma ami 17. század vége és a 18. század eleje között épült, mellette az óratoronnyal. A taorminai márvánnyal burkolt bejárat előteréhez egy fenséges kettős lépcső vezet. A templom jobb oldalán található a legnagyobb hagymás kupola, amelynek alsó része nagy Taormina kőtömbökből készült.
A Naumachia a sziget egyik legnagyobb római emlékműve, újabb tanúsága a római időknek. Ez egy nagy terasz, amely egy már nem létező tartályt véd. A rómaiak játékokat tartottak itt, történelmi csatákat szimulálva, innen ered a neve is.
Az Odeon Kr. E. 21-ben épült, az első római császár, Augustus Octavianus császár ideje alatt, amikor Taormina katonai kolónia volt. A kis színház közvetlenül az Alexandriai Szent Katalin templom mögött, a Palazzo Corvaja mellett található. Építészete szinte azonos módon reprodukálja a nagyobb színház építészetét.
A barokk stílusú Szent Katalin-templom a 17. század első felében épült. Az „ajtófélfa” mindkét oldala és a párkánygerenda a rózsaszín taorminai márványból készült, valamint a kétoldali korintiai oszlopok is. A kapu fölött található Szent Katalin szobor két angyallal az oldalán, és egy kicsit magasabbra, egy kifinomult stílusú ablak. Az egyhajós templom belsejében található egy kripta a görög – római időszakból származó falak maradványai.
A Palazzo Corvaja az 1400-as években a Szicíliai Parlament otthona volt, jelenleg az első emeleten a művészetek és a népszerű hagyományok múzeuma, míg a földszinten a turisztikai információs iroda található. Innen a via del Teatro Greco-n eljutunk igen, a görög színházhoz.
Taormina közkertjét, ahogyan a helyiek hívják a „La Villa”-t, (a tényleges neve Parco Giovanni Colonna Duca di Cesarò), szintén érdemes megnézni. Florence Trevelyan tulajdona volt, az angol kertek mintájára épült a tizenkilencedik század végén, csak több szinten, széles lépcsőkkel és létrákkal összekötve, amelyek rejtett kis terekhez vezetnek, a sok különleges növény között, amelyek ezt a parkot egy kis botanikus kertté teszik, és ahonnan csodálatos kilátás nyílik az öbölre és az Etnára.
Porta Messina A város északi bejárata, amelyet valaha az arabok által épített erődítmények vettek körül
A S. Pancrazio püspök és mártír, Taormina védőszentjének temploma a görög Jupiter Serapis templom romjain áll. Barokk építészete 1500 második felére nyúlik vissza. Belül, jobb oldalon, két mellékoltár, tetején érdekes olajfestményekkel, az első Szent Miklós vértanúságát ábrázolja, a második Szent Massimo, a Szent Pancras utódjának felszentelését.
Innen közel van a felvonó (funivia) felső állomása, amellyel le tudunk ereszkedni, és egy rövid séta után megérkezhetünk az Isola Bella-hoz.

(galéria és videók az angol rész alatt)

 

IN ENGLISH

 

Walking through the elegant shops, restaurants and bistros of the streets of Taormina, one would not imagine how much this city has experienced during its existence. The area was already inhabited by the Siculi people, before the Greeks arrived on the Sicilian coast and they founded a town called Naxos.

The founder of Taormina was Andromachus (the father of the historian Timaeus) who held together the survivors of the Naxos massacre under the reign of  Dionysus II in 358 BC, and on the slope of Tauro, he founded Tauromenion. With that move the Siculi people have been further pushed out of the coastal areas towards the interior of the inland.
The city was never independent, it was the victim of many wars. It was in alliance with Rome during the First Punic War, but came under Roman rule during the Second Punic War after the death of Hieron in 212 BC, the city received the title of “civitas foederata”.
In Roman times, the city was the site of many events. Slave rebellion broke out in 132 BC, which failed because of a betrayal and led to a bloody retaliation.
It became the scene also of a sea-fight between a part of the fleet of Octavian, commanded by the triumvir in person, and that of Pompeius, which terminated in the defeat and almost total destruction of the latter. After the defeat of Pompey, Tauromenium was one of the places Augustus had chosen to receive a Roman colony, probably as a precaution, because of its advantageous geographical location, expelling the former inhabitants to make room for the new settlers.

Later, during Byzantine rule, it served as a defensive position against Arab expansion. After a long, two-year siege on Christmas Eve in 906, due to the betrayal of the Messinian mercenary Tommaso Balsamo, Taormina was captured by the Arabs and completely demolished. According to medieval chronicles (using typical exaggerations of the time), their male inhabitants were all beheaded, including the Bishop of Taormina, San Pancrazio, whose head had to be carried on a silver tray toward the heads of Saracen troops. It is clear that it was a massive massacre that II. Ibrahim’s cruelty and instability of his character were exacerbated, with women and children among the victims.
Then the city changed owners several times. During Christian rule in 913 it was rebuilt and then returned to Arab hands in 962 after a siege of 30 weeks. The city was then named Almoezia after the victorious warlord, Al-Muizz. The Muslim rule of the town lasted until 1078, when it was conquered by a descendant of the Norman Hauteville dynasty, Roger I. At this time in Taormina and the surrounding Val Demone were still predominately Greek speaking.

During its Sicilian Vespers in 1282, the town remained faithful to the Spanish house of Aragon. After the fall of the Normans and of their German (imperial) heirs, the Hohenstaufen, Taormina followed the history of Sicily under the Angevins and then the Crown of Aragon. In 1410, the Sicilian parliament convened for a royal election at the Palazzo Corvai elected the Aragonian Frederick as king. Later Taormina was under Spanish suzerainty, receiving the status of “city” in the 17th century.
In 1675 it was besieged by the French, who had occupied Messina., destroying the upper part of the Central Tower, which separates Taormina between the ancient Greco-Roman section and the later medieval southern zone. During the Messianic rebellion, Taormina, as well as during the Vespers, supported the Spanish side. Then the French king, XIV. Louis’s troops eventually occupied it.
During the Two Kingdoms of Sicily, which lasted until 1860, Taormina did not play a relevant role. When the Italian union was created, the town stood next to Garibaldi, who set up a garrison in it in 1860.

It obtained an easier access when part of the Catrabico promontory was partially cut and a seaside road connecting to Messina and Catania was created. It received also a station on the second-oldest railroad in the region.
Many hotels were built, all managed by Taorminian families. The village of fishermen and peasants and well-to-do bourgeois became therefore a town of merchants, hoteliers, builders. During the Second World War it was the seat of the German Command of the Wehrmacht, so on 9 July 1943, the day of the patron Saint Pancrazio bishop, Taormina suffered two devastating bombings by the allied planes that destroyed part of the southern area and even a wing of the famous hotel San Domenico, where a meeting of the German high command was underway.

Taormina hosted the 43rd G7 summit on May 26–27, 2017. The choice of Taormina as the headquarter of the G7 was announced by the then Prime Minister Matteo Renzi on 4 July 2016. The summit was initially scheduled to take place in Florence. Among the reasons for the change of choice, Renzi cited the words of an international leader at a previous summit that with a joke had highlighted his prejudice against Sicily pointing out as the land of the Mafia and claimed that those words had convinced him to fix the G7 in Sicily.

Let’s see what treasures Taormina holds.

If we start our discovery walk from the direction of the Mount Etna, we enter the city via Porta Catania, which is part of the second city wall, the time of its construction dates back to 1440. The date is engraved in the relic depicting the Argonian coat of arms in the middle above the arch. During the Norman period, public meetings were held in the square near the door. Since the city assemblies announced by the tolling of the bells were called “touches”, so the gate is also called as Porta del Tocco.
Located near to Porta Catania, is the Palazzo Duchi di Santo Stefano which absorbs and mixes Arabic and Norman art elements, the fourteenth-century palace with three floors and a beautiful garden is a Gothic masterpiece.
The Basilica of San Nicolò, a Norman cathedral, stands in a small square. Founded in the thirteenth century on the site of an earlier church and then rebuilt in the fifteenth to sixteenth centuries, it has the characteristics of several eras, including the pink Taormina marble columns, which originally came from the Greek Theater. There is an embossed stone-framed door between the grooved columns on the façade. The ornament of the façade is a rose window above the entrance (from the 16th century). To the left of the church is a 15th-century gate with a stone frame; decorated with a tendril floral motif.
Next to the church, in the dignified Piazza Duomo, we can find one of the most recognizable symbols of the city, the seventeenth-century baroque fountain, on which we can see a very interesting statue, a female version of the Minotaur. The fountain is known as Quattro Fontane because of its four subsidiary spouts.
The April IX. the square (known for its amazing views) is dominated by the baroque style church of St. Joseph, at the opposite of it, which was built between the end of the 17th century and the beginning of the 18th century, next to it with the clock tower. A majestic double staircase leads to the parvis of the  portal made of Taormina marble. To the right of the church is the largest onion dome, the lower part of is made of large blocks of Taormina stone.
The Naumachia is an important testimony of the Roman city and it is also one of the greatest Roman monuments of the island. It is a large terrace that protects a now non-existent tank. The Romans held games here simulating historical battles, hence the name.
The Odeon was built in 21 BC, under Caesar Augustus Octavian, the first Roman emperor, when Taormina was a military colony, the small theater is located just behind the Church of St. Catherine of Alexandria, next to Palazzo Corvaja.
The Baroque-style Church was built in the first half of the 17th century. Both the portal jamb and the cornice beam are made of pink Taormina marble, as well as the Corinthian columns on both side. Above the entrance there is a statue of St. Catherine with two angels on her side and a little higher, a sophisticated style window. Inside the single-nave church is a crypt and the remains of walls from the Greco-Roman period.
The Palazzo Corvaja was home to the Sicilian Parliament in the 1400s, now on the first floor there is a museum of arts and popular traditions, while on the ground floor is a tourist information office. From here on via del Teatro Greco we get to yes, the Greek theater.
The public garden of Taormina, as the locals call it “La Villa” (the actual name is Parco Giovanni Colonna Duca di Cesarò), is also worth a visit.Once belonged to Lady Florence Trevelyan, it was built in the late nineteenth century on the model of the English gardens, but on different levels, connected by wide staircases and stepladders leading to small squares, hidden among the many, fine plants that make this park a small botanical garden, and it has an amazing view ont he Bay and the Etna.
The Porta Messina, the northern entrance to the city once surrounded by fortifications built by the Arabs.
The church of S. Pancrazio, bishop and martyr, patron Saint of Taormina, stands on the ruins of the Greek Temple of Jupiter Serapis . Its baroque architecture goes back to the second half of 1500.
Inside, on the right, the two minor altars with two interesting oil paintings on its top, the first depicting the martyrdom of St. Nicon, and the second the consecration of St. Massimo, successor of St. Pancrazio.
Near from here we can find the top station of the cable car (funivia), with wich we can go down and after a short walk we can arrive to Isola Bella.

 

TAGS
RELATED POSTS
Cefalú

26 June 2020

Fichi d’India

16 June 2020

Testa di Moro

12 June 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
Archive