Within Sicily

La Taormina bohemienne

on
8 May 2020

(for English scroll down)

Taormináról való kutakodásom során olyan sok anyag gyűlt össze, hogy úgy döntöttem, két szempont szerint bontom szét ezeket, az első poszt a történelméről szólt, ez a poszt pedig a város kulturális és művészi vonatkozásait fogja áttekinteni.

Az 1800-as években, miután Goethe megemlítette a várost „Utazás Itáliában” című könyvében dicsérve annak szépségét, egész Európa-szerte felkeltette a Taormina iránt való érdeklődést. Így vált a város a Grand Tour kötelező megállójává, amely során az akkori fiatal európai arisztokrácia tagjai a kontinentális Európában tettek hosszú utat, melynek célja műveltségük gazdagítása volt.
Taorminát tovább népszerűsítette Otto Geleng német tájfestőművész, aki 1860-ban itt telepedett le. Egyike volt az első művészeknek, aki festményeivel megfogva Szicília szépségét, műveit Berlinben és Párizsban kiállítva az észek-európaiakat arra csábította, hogy győződjenek meg saját maguk erről a gyönyörűségről. Feleségül vett egy taorminai nőt, egy palazzo-t teljes körű szállodává alakított, hogy itt üdvözölje ezeket a látogatókat, sőt, a város polgármestere is volt 1872-82 között.
Florence Trevelyan segített a La Floresta családnak, hogy kibővítsék Taormina első szállodáját, a Hotel Timeo-t (a Görög Színház mellett), majd később megvásárolta a Szent István-sziklát, amelyet földi paradicsommá változtatott, és aminek az Isola Bella becenevet adta von Gloeden-nel vitázva (róla bővebben kicsit később).
Népszerű turisztikai üdülőhelyként a városnak számos híres látogatója volt, többek között: VII. Edward király, Oscar Wilde, II Vilmos császár, II.Miklós cár, Friedrich Nietzsche, Richard Wagner, Sigmund Freud, továbbá bankárok, mágnások, arisztokraták a világ minden tájáról.

Taormina az egész világon híres volt, mind festői szépségéről, panorámájáról, színeiről, a festményekről melyek a türkizkék tengerbe ereszkedő hófödte és füstölgő Etnát ábrázolták, mind engedékenységéről, a „bűeiről”, a „klikkek”, a „Arcadia mítosz”, az ellenőrizetlen „dolce vita”. Ahogy a cataniai író, Massimo Simili jellemzi, „egy olyan időszak, amelyben egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy valami őrült dolog ne történt volnaTaorminában szeszélyes és híres látogatóinak köszönhetően”. Caprihoz hasonló hírnevet szerzett, mivel toleráns volt a melegek és művészek iránt. De a Taorminában megengedett dolgok botrányt idéztek elő még Capriban is, ahol például a német acélgyáros Krupp, sikertelenül próbálta újra létrehozni a „Taorminai klikkeket”. A kaprii botrány miatti szégyenében néhány nappal később Brémában véget vetett saját életének.
A 19. század végén a város további hangsúlyt kapott azáltal, hogy élete nagy részében itt élt és alkotott Wilhelm von Gloeden, aki elsősorban a férfi meztelenség fotósaként lett ismert. A polgármester révén Gloeden megismerkedett a helyi lakosokkal. Először hobbiként hozta létre fotóstúdióját, majd nemzetközileg mutatta be munkáit. Unokatestvére segített neki megismerni a fotózás technikai oldalát. További fontos tanárai voltak: Giovanni Crupi helyi fotós és Giuseppe Bruno gyógyszerész-fotós.
1893 júniusában a The Studio-ban (London) közzétették egy jón oszlopon csüngő két fiatal fiú közismert tanulmányát (Baron Corvo tanulmánya fölött), amely meghozta számára a szélesebb körű nyilvánosságot. Miután barátjától és mecénásától kapott egy nagy formátumú fényképezőgépet, munkája hamarosan Európából hozott neki látogatókat. Gloeden következetesen megosztotta értékesítésaiből származó bevételét modelleivel. Néhány modell neve ismert: Pasquale Stracuzzi (Pasqualino néven ismert); Vincenzo Lupicino (“Virgilio” néven ismert és a “Fiú repülõ halakkal” fényképeken látható); Peppino Caifasso vagy Carafasso (aki “Ahmed” -ként pózol); Pietro Caspano vagy Capanu; Nicola Scilio, szintén Sciglio; Giuseppe De Cristoforo; és Maria Intelisano (a közeli Castelmola plébános unokahúga).
Míg manapság Gloeden elsősorban meztelenségéről ismert, élete során tájképfotóiról is híres volt, amely elősegítette az idegenforgalom népszerűsítését Olaszországban. Ezenkívül dokumentálta az 1908-as Messina földrengés következményeit, ami magyarázhatja, hogy a helyiek miért hagyták jóvá leginkább az ő munkáját.
Gloeden képeinek nagy része az első világháború előtt készült, 1890 és 1910 között. 1918-ban való visszatérése után (a háború alatt kénytelen volt elhagyni Szicíliát, hogy elkerülje az ellenséges idegenként való internálódást) nagyon keveset fényképezett, de terjedelmes archívumaiból folytatta az új nyomatok készítését. Összességében több mint 3000 képet készített (és valószínűleg akár 7000-et is), amelyeket halála után az egyik modelljére, a Pancrazio Buciunì-ra hagyott, észak-afrikai megjelenése miatt Il Moro néven ismert. Il Moro amióta először csatlakozott a házhoz, 14 éves korától kezdve Gloeden szeretője volt. 1933-ban Mussolini fasiszta rendőrsége elkobzott Gloeden gyűjteményéből származó negatívumokat és nyomatokat mivel állításuk szerint azok pornográfiát képviseltek és megsemmisítették azokat, majd újabb negatívumokat elpusztítottak el 1936-ban, de Buciuni-t Messina bíróságán pornográfia birtoklásával vádolták, majd felmentették a vádak alól.
A fennmaradó képek (negatívok és nyomatok) nagy része jelenleg a Firenzében a Fratelli Alinari fényképészeti archívumban találhatóak, a további nyomatok (amelyek aukciókon több száz fontért kelnek el) magángyűjteményekben vagy olyan állami intézmények birtokában vannak, mint a milánói Civico Archivo Fotographico.

Most térjünk rá egy másik művész munkásságára. Ahogy már volt róla szó korábban, 1901-04 között valószínűleg három alkalommal is járt Taorminában Csontváry. Az első és a második taorminai tartózkodás idejéből hét festmény ismert. A Füstölgő Etna, a Holdtölte Taorminában és a Mandulavirágzás Taorminában – a tengerpartról a hegy oldalában fekvő városhoz vezető úton készült.
További négy kép mintha egy Corso Umberto-n végighaladó séta négy stációját rögzítené. Az első pont a korzó keleti végén álló Palazzo Corvaia, melyet a boltozatos kapun át keletre tekintve fest meg Csontváry (Olasz halász). Ezt követi a városka szívében található Piazza San Agostino (Olasz város). A harmadik kép a korzó nyugati végén, a várost a Porta Catanián át elhagyva szemünk elé táruló látványt rögzíti. Ez a kép Mandulavirágzás címen ismert. S végül a negyedik festmény a várostól nagyjából egy kilométerrel, a Cataniába vezető hegyi útról készült a város irányába visszapillantva. (A szakirodalom ez utóbbi képnek korábban a Villa Pompeji címet adta, s Csontváry pompeji tartózkodásának idejére datálta.)
A két, a görög színházat ábrázoló képről bővebben már a görög színházról szóló poszt kapcsán beszéltem. Az angol szövegrész alatt felsorakozik a „Taormina-kollekció”, az összes itt/róla készült Csontváry-kép ábrázolása (a képek a Wikipédia oldaláról származnak).

A 20. század elején a város külföldi művészek, írók és értelmiségiek kolóniájává vált. Albert Stopford rózsát neveltkertjében. D.H. Lawrence a Fontana Vecchia-ban szállt meg 1920-22 között (számos verset, regényt, novellát és esszéket, írt itt, valamint a „Tenger és Szardínia” útikönyvet). Harminc évvel később, ugyanaz a villa adott otthontTruman Capote-nak, aki erről az időszakról a “Fontana Vecchia” esszében írt. Jean Cocteau és Jean Marais is meglátogatta ezt a helyet. Charles Webster Leadbeater, a teozófus író rájött, hogy a város Jiddu Krishnamurti számára (indiai filozófus, író, teozófus és spirituális tanító), megfelelő mágneses terekkel rendelkezik, így a fiatal Krishnamurti 1912-es egy részét itt töltötte, hogy fejlessze tehetségét. Addigra Taormina, ahogy Harold Acton leírta,”udvarias szinonimájává vált a Sodomának”. Később azonban, miután a második világháború után Evelyn Waugh-val látogatott Taorminába, és meglátta a „Ye Olde English Teas” reklámtáblát, sóhajtott és megjegyezte, hogy Taormina „most már olyan unalmas, mint Bournemouth”.

Robert Hawthorn Kitson, az angol művész 1905-ben házat épített Taorminában (a Kitson and Company örököse volt, de Nagy-Britanniától elhajtotta a homofóbia). Frank Brangwyn-t bízta meg, hogy tervezzen falfestményeket és bútorokat a Casa Cuseni számára, East Alfred közreműködésével. Az ingatlant a kiterjedt kertekkel együtt, közvetlenül a II. Világháború után az unokahúga, Daphne Phelps örökölte. Eladni szándékozott, de végül maradt, és fél évszázadon keresztül panzióként működteti a helyet olyan vendégekkel, mint Bertrand Russell, Roald Dahl, Henry Faulkner és Tennessee Williams. 1999-ben megírta az „Egy ház Szicíliában”-t, amely általánosságban taorminai életéről, különösen a Casa Cuseni-ről szól.
1907-ben C. R. Ashbee angol építész, a “Művészetek és Kézművesség” nevű újító mozgalom egyik legfőbb képviselője, egy régi ügyfél, Shaw-Hellier ezredes megbízásából Taorminába érkezett, feladata a Villa San Giorgio megtervezése volt. A biográfus Fiona MacCarthy úgy ítéli meg, hogy “Ashbee fennmaradó épületei közül a leglátványosabb”; jelenleg Hotel Ashbee-ként üzemel.

Nemzetközi turisztikai városként a fasizmus ideje alatt angol kémek vegyültek el a közegben, akik mihelyt a szövetséges csapatok megérkeztek, felfedték magukat. A háború után Taormina természetes szépségének megváltoztatása nélkül kibővült, és 1968-ig pusztán téli turisztikai város volt a gazdag és egyéni turizmus számára, olyannyira, hogy a legjobb szállodák októberben nyitottak meg, és júniusban bezártak. Híres írók, nemesek, hírességek, színészek és színésznők látogatták a helyet, akik barátságot kötöttek az elbűvölő és vendégszerető helyi „playboy-okkal”, egyesek akár hónapokig is tartózkodtak a taorminai szállodákban, akik a napokat, de különösen az éjszakákat az akkori tipikus éjszakai klubokban töltötték, így folytatódott a boldog békeidőkből ismert „dolce vita”. A szórakoztató playboy, Robertino Fichera-féle Caffé Concerto „Mocambo” közkedvelt találkozóhely volt. A híres kávézó előcsarnokában falfestményt készíttetett, rajta extravagáns barátaival, hogy „halhatatlanok” maradjanak. A falfestmény címe: „Kezdődjön a parti”.

Egyéb kulturális érdekességek:
– Taormina ihlette az ausztráli új-dél-walesi Coffs Harbour egyik külvárosának „Toormina” elnevezését.
– A “Kiss Me, Kate” musicalből a “Hol van az élet, melyben később éltem” Cole Porter-dal hivatkozik Taormina-ra.
– „A nagy kékség” (1988) című film egy részét Taorminában forgatták, ahol a főszereplők részt vesznek a szabadtüdős búvár világbajnokságon.
– A brit dalszerző, Mark Knopfler a „Taormina fényei” című dalával idézi a várost 2015. évi Tracker albumában.
– H. Lawrence “Kígyó” című versét a “Taormina” szóval írta alá, ami talán a vele történt “jelentéktelen” találkozás helye lehetett.
– Halldór Laxness, izlandi író (1955-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat) első regényének nagy részét Taorminában írta(Vefarinn mikli frá Kasmír – ” A nagy kasmíri takács”), később a várost önéletrajzi esszégyűjteményében dicsérte(Skáldatími – “A költő kora”).

 

IN ENGLISH

 

During my research on Taormina, I gathered so much material, that I decided to break them down into two aspects, the first post was about its history, and this post will review the cultural and artistic, bohemian aspects of the town.

In the 1800s, when Goethe mentioned the town in his book „Italian Journey”, praising its beauty, it aroused interest throughout Europe. Thus, Taormina became a mandatory stop on the Grand Tour, during which members of the then young European aristocracy made a long journey in continental Europe with the aim of enriching their literacy.
Taormina was further promoted by the German landscape painter Otto Geleng, who settled there in 1860. He was one of the first artists to capture the beauty of Sicily with his paintings, exhibiting his works in Berlin and Paris to entice Northern Europeans to see this beauty themselves. He married a taorminese woman, transformed a palazzo into a full-fledged hotel to welcome these visitors here, he became also the mayor of the town between 1872-82.
Miss Florence Trevelyan helped the La Floresta Family to expand the first hotel in Taormina, the Hotel Timeo (next to the Greek Theater), and later she bought the rock of St. Stephen, turning it into an earthly paradise nicknamed Isola Bella during an argument between her and von Gloeden (more about him a later).
As a popular tourist resort, it has had many famous visitors, including: VII. King Edward, Oscar Wilde, Emperor William II, Tsar Nicholas II, Friedrich Nietzsche, Richard Wagner, Sigmund Freud, as well as bankers, magnates, aristocrats from all over the world.

Taormina was famous all over the world, both for its scenic beauty, for its panoramas, for its colors, for the paintings of the snow-capped and smoking Etna that descends to the turquoise sea, but also for its permissiveness, for its “transgression”, for its “cliques”, for the “myth of Arcadia”, for its unbridled “dolce vita”. As the Catanian writer Massimo Simili describes, a period in which no day passed that Taormina did not happen something “crazy” thanks to his whimsical and famous goers. It gained a similar reputation as Capri as it was tolerant of gays and artists. But the things permitted in Taormina caused a scandal even in Capri, where the German steelfactory-owner Krupp tried unsuccessfully to re-create the “Taormina cliques”. In his shame of the scandal, a few days later he ended his own life in Bremen.
In the late 19th century, the Taormina received further emphasis by Wilhelm von Gloeden. Through the mayor, Gloeden became acquainted with the local inhabitants. He set up his photographic studio at first as a hobby and was exhibiting his work internationally. His cousin helped him to get more familiar with the technical side of photography. Other important teachers were local photographer Giovanni Crupi and the pharmacist/photographer Giuseppe Bruno.
His well-known study of two young boys clinging to an Ionic column was published in The Studio (London) in June 1893 (above a nude study by Baron Corvo), which brought his work to the notice of a wider public. After receiving a a large-format plate camera from a friend and patron, soon his work brought him visitors from Europe. Gloeden scrupulously shared the proceeds of his sales with his models. The names of some of the models are known: Pasquale Stracuzzi (known as “Pasqualino”); Vincenzo Lupicino (known as “Virgilio” & seen in the “Boy with Flying Fish” photographs); Peppino Caifasso or Carafasso (who posed as “Ahmed”); Pietro Caspano or Capanu; Nicola Scilio, also spelt Sciglio; Giuseppe De Cristoforo; and Maria Intelisano (niece of the parish priest of nearby Castelmola).
While today Gloeden is mainly known for his nudes, in his lifetime he was also famous for his landscape photography that helped popularize tourism to Italy. In addition, he documented damage in from the 1908 Messina earthquake, which may explain why the locals mostly approved of his work.
The majority of Gloeden’s pictures were made before the First World War, in the years from 1890 to 1910. After returning in 1918 (he was forced to leave Sicily to avoid internment as an enemy alien) he photographed very little but continued to make new prints from his voluminous archives. In total, he took over 3000 images (and possibly up to 7000), which after his death were left to one of his models, Pancrazio Buciunì, known as Il Moro for his North African looks. Il Moro had been Gloeden’s lover since the age of 14 when he had first joined his household. In 1933, some negatives and prints from Gloeden’s collection were confiscated by Mussolini’s Fascist police under the allegation that they constituted pornography, and were destroyed; another negatives were destroyed in 1936, but Buciuni was tried and cleared at a court in Messina of disseminating pornographic images. Most of the surviving pictures (negatives and prints) are now in the Fratelli Alinari photographic archive in Florence and further prints (which fetch hundreds of pounds at auction) are in private collections or held by public institutions such as the Civico Archivo Fotographico in Milan.

Now let’s turn to the work of another artist. As already mentioned (in a previous post), Csontváry probably visited Taormina three times between 1901-04. Seven paintings are known from the time of his first and second stay in Taormina. The Smoky Etna, the Moonful in Taormina, and the Almond Blossom in Taormina were made on he road which leads from the beach to the town on the side of the mountain.
Following four paintings seem to capture the four stations of a walk through Corso Umberto. The first point is Palazzo Corvaia at the eastern end of the promenade, which is painted to the east by the vaulted gate by Csontváry (Italian fisherman). This is followed by Piazza San Agostino (Italian city) in the heart of the town. The third image captures the sight unfolding before our eyes at the western end of the promenade, leaving the city through Porta Catania. This image is known as Almond Blossom. And finally, the fourth painting was made about a kilometer from the city, looking back from the mountain road to Catania in the direction of the city. (The literature previously gave the latter image the title of Villa Pompeii, and dated it for the duration of Csontváry’s stay in Pompeii.)
I have already spoken in more detail about the two images depicting  the Greek theater in the separate post about that. Below you can see the “Taormina Collection”, a representation of all the Csontváry images made in/about Taormina (all the images are from the Wikipedia page).

In the early 20th century, the city became a colony of foreign artists, writers and intellectuals.
Albert Stopford grew roses in his garden. D. H. Lawrence stayed at the Fontana Vecchia between 1920-22. (He wrote many poems, novels, short stories, and essays, as well as the travel book “Sea and Sardinia.”) Thirty years later, the same villa housed Truman Capote, who wrote of this period in the “Fontana Vecchia” essay. Jean Cocteau and Jean Marais also visited this place. Charles Webster Leadbeater, the Theosophical writer, realized that Taormina had adequate magnetic fields for Jiddu Krishnamurti (Indian philosopher, writer, theosophist, and spiritual teacher), so theyoung Krishnamurti spent part of 1912 in the city to develop his talent. By then, as Harold Acton described it, Taormina “had become a polite synonym for Sodom.” Later, however, after  he was visiting Taormina with Evelyn Waugh after World War II and coming upon the “Ye Olde English Teas” billboard, he sighed and remarked that Taormina „was now as boring as Bournemouth”.

Robert Hawthorn Kitson, an English artist, built a house in Taormina in 1905 (he was the heir to the Kitson and Company, but was driven away from Britain by homophobia). He commissioned Frank Brangwyn to design murals and furniture for Casa Cuseni, with the collaboration of Alfred East. The property, including the extensive gardens, was inherited by his niece, Daphne Phelps right after the WW II. She intended to sell, but she stayed and ended up running the place as a pension for half a century, with guests such as Bertrand Russell, Roald Dahl, Henry Faulkner, and Tennessee Williams. In 1999, she wrote “A House in Sicily” about her life in Taormina in general, and Casa Cuseni in particular.
In 1907, the English architect C. R. Ashbee arrived to Taormina on behalf of Colonel Shaw-Hellier, a prime representative of the Arts and Crafts movement, whose task was to design Villa San Giorgio. Biographer Fiona MacCarthy considers it “the most spectacular of Ashbee’s remaining buildings”; it currently operates as Hotel Ashbee.

Being an international tourist city, many English spies during fascism had well camouflaged and came out as soon as the Allied troops entered. After the war Taormina was enlarged without altering its natural beauties, and until 1968 it was a purely winter tourist city for a rich and individual tourism, so much so that the best hotels opened in October and closed in June. It was frequented by famous writers, nobles, celebrity people, actors and actresses, who also made friends with some charming and hospitable playboys of the place, some stayed even for months in the Taorminesi hotels spending their days , but especially the nights, in the typical nightclubs of the time, so continuing that „dolce vita” started with the Belle Époque. The amusing playboy’s, Robertino Fichera’s the Caffè Concerto “Mocambo” was a popular meeting point. He commissioned a mural in the hall of his famous Café, with his extravagant friends, so that they would remain “immortal”.The title of the mural is: “Let the party begin”.

Some other cultural curiosities:
Taormina inspired the name “Toormina”, of Coffs Harbor’s suburb  in New South Wales, Australia.
From the musical “Kiss Me, Kate”, the Cole Porter song “Where is the life I lived in later” refers to Taormina.
Part of the film “The Big Blue” (1988) was shot in Taormina, where the main characters take part in the World Championship of Freediving.
British songwriter Mark Knopfler quotes the city with his song “Lights of Taormina” on his Tracker album (2015).
H. Lawrence signed his poem “Snake” with the word “Taormina,” which may have been the site of his “petty” encounter.
Icelandic writer Halldór Laxness (winner of the Nobel Prize for Literature in 1955) wrote most of his first novel in Taormina (Vefarinn mikli frá Kashmir – ” The Great Weaver from Kashmir”), later praising the city in his book of autobiographical essays (Skáldatími – “The Time of the Poet” ).

 

Csontváry Kosztka, Tivadar – Füstölgő Etna/Smoky Etna (1901)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Holdtölte Taorminában/Full Moon in Taormina (1901)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Mandulavirágzás Taorminában/Blooming of Almond in Taormina (1902)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Olasz halász/Italian fisherman (1901)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Olasz város/Italian town (1901)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Mandulavirágzás/Almond Blossom (1901)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Villa Pompeji/Villa Pompeii (1901)

Csontváry Kosztka, Tivadar – Kis Taormina/Small Taormina (1904)

Csontváry Kosztka, Tivadar – A taorminai görög színház romjai/The Ruins of the Greek Theater in Taormina (1904-05)

TAGS
RELATED POSTS
Cefalú

26 June 2020

Fichi d’India

16 June 2020

Testa di Moro

12 June 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
Archive