Within Sicily

I Carretti Siciliani

on
3 April 2020

(for English scroll dowwn)

Már nem is emlékszem, hova tartottunk, amikor útközben egy utcába kanyarodva megláttunk egy nagyon díszes lovat, amit tulajdonosa szekerestül épp irányított be a garázsba. Érdeklődésünket látva a bácsi beinvitált minket, így alaposan szemügyre vehettem ezt a dolgot, ami nem volt más, mint egy hagyományos szicíliai kordé, avagy egy kétkeréken járó történetek és emlékek gyűjteménye, a szicíliai népi ikonográfia egyik legismertebb szimbóluma.

A kocsit gyakorlati igényeket kielégítő szállítóeszközként hozták létre, amely reagált a gyakorlati igényekre, de tovább alakította azt amolyan művelődési eszközzé. A kocsi alkotóelemeire szobrokat és festményeket applikáltak, amelyek a sziget történelmének különböző pillanatait ábrázolták, vagy pedig epikus, esetleg vallási történetekből származó jeleneteket.Csak a tizenkilencedik század elején kezdett el szélesebb körbenlterjedni, mivel azelőtt a kereskedelem és a szállítás általában a tengeren keresztül történt. Ettől kezdve a lovaskocsit fa és mezőgazdasági termékek, valamint boroshordók szállítására használták. Szállítására való felhasználása azonban a huszadik század második felében csökkeni kezdett, a gépjárművek egyre növekvő népszerűsége miatt.

Lehet, a kocsi mérete meglehetõsen kis méretû volt, de bonyolultsága miatt, nagy számú kézmûvesre és készségre volt szükség. Több szakma eredménye volt ez: a fafaragó elkészítette az összes fa alkatrészt (különféle fafajok, például dió vagy bükk felhasználásával), a kovács gondoskodott a kovácsoltvas elemekről, a „carradore” (bognár) összeszerelte a különféle alkatrészeket és a festő kidíszítette az összes festendő felületet (a kocsi falai voltak a legjobb részek, amelyeken jellegükből adódóan, egész jeleneteket lehetett ábrázolni). A kocsik festményének megvolt a maga pontos stílusa: a jelenetben szereplő összes karakter az előtérbe került,  stilizált és egyszerű perspektívával. Az ábrák általában kétdimenziósak voltak, a színek pedig általában nagyon világosak, árnyékolás vagy árnyalatok nélkül.

Kulcsfontosságú volt a részletekre való figyelem a művészi fafaragók és a dekorálók részéről, egyszerre voltak kreatívak és koncentráltak, amikor szembenéztek azzal a kihívással, amit a faragás és a kocsi díszítése jelentett. Ezáltal még egy olyan tisztán mechanikus rész is, mint a kerék, elbűvölő művé vált. Habár ritkábbak manapság, ezeknek a kézműveseknek a tudása nem tűnt el, mivel az idő múlásával gondosan megőrizték és apáról fiúra átadták ezt a gazdag és összetett készséget, amellyel a kézműves családok hagyománya tovább él.

A szicíliai szekereket afféle dekorációs „mánia” jellemezte, a kocsik megkülönböztethetőek voltak az őket meg a lovakat is körülvevő formák és színek gazdagsága alapján, a lehetőségeket maximálisan kihasználva valóban figyelemreméltó kromatikus kavalkádot eredményezve. Palermo körzetében a szekerek trapéz alakúak voltak, sárga háttérrel és túlnyomórészt geometriai díszítéssel. Catániában ezzel szemben a kocsi téglalap alakú, piros háttérrel és különösen bonyolult és részletes dekorációkkal.

Az évek során a kocsi elvesztette eredeti árufuvarozási célját, és a folklór részeként szimbolikus értéket vett fel, a ma már veszélyeztetett szokások és hagyományok ereklyévé válva.. Jelenleg a kocsikat rendezvényekre és különleges alkalmakra használják, és gyakran megcsodálhatják a nyilvános fesztiválokon (a mi találkozásunkkor például,  szüreti mulatság volt azon a településen).

 

(galéria és videók az angol rész alatt)

 

IN ENGLISH

 

I don’t even remember where we were going when on the way, after turning to a street we saw a very ornate horse with a chariot being driven in the garage. The owner noticed our interest so he invited us inside so  I could take a close look at that thing which was nothing else but a traditional Sicilian cart, or collection of stories and memories on two-wheels, one of the best-known symbols of the Sicilian folk iconography.

The cart was created as a means of transport that responded to practical needs, but further developed into a kind of cultural tool as well. Sculptures and paintings were applicated on its various components which represented moments from the island’s history, or scenes from epic or popular religious stories. It only began to become more widespread from the early nineteenth century, as before that the trade and transportation were generally carried out by sea. From then on, the horse carriage was used to transport wood, agricultural products and wine barrels. However, its use in transport began to decline in the second half of the twentieth century due to the growing popularity of motor vehicles.

The wagon may have been diminutive in size, but its complexity required a large number of craftsmen and skills. It was the result of several trades: the wood carver made all the wooden parts (using different kinds of wood such as walnut or beech), the blacksmith provided the wrought iron elements, the carradore (cartwright) assembled the various parts and the painter decorated all the surfaces to be painted. (the walls of the car were the best parts on which, by their nature, entire scenes could be depicted).

The painting on the carts had its own precise style: all the characters represented in the scene were placed in the foreground, with an stylised and simple perspective. The figures were generally two-dimensional and the colours were typically very bright, without shading or nuance.The attention to the details of the artistic wood carvers and decorators was the key, being both creative and focused at the same time as they faced the challenge of carving and decorating the cart. This turned even a purely mechanical part like the wheel into a fascinating piece. Although it’s rarer these days, the knowledge of these artisans has not disappeared, as over time it has been carefully preserved and passed down from father to son, so the rich and complex skill with which the tradition of artisan families continues.

Sicilian carts were characterized by a sort of decorative “mania”, the wagons , even the horses were distinguished by the shapes and colors surrounding them, the desire to maximise the presence of colours and decorative effects has resulted in a truly remarkable color cavalcade. In the Palermo area, the carts have trapezoidal shape with a yellow background and predominantly geometric decoration. In the Catania area the a carts have rectangular shape with a red background and particularly intricate and detailed decorations.

Over the years, the wagon has lost its original purpose of transporting goods and has taken on symbolic value as part of folklore, becoming a relic of customs and traditions that are endangered nowadays, Currently, the carts are used for events and special occasions and can often be admired at public festivals (for example, when we met that man, there was a harvest home in that town).

 

TAGS
RELATED POSTS
Cefalú

26 June 2020

Fichi d’India

16 June 2020

Testa di Moro

12 June 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
Archive