Professional's Kitchen

Frutta Martorana

on
19 May 2020

(for English scroll down)

 

 A Frutta Martorana (szicíliai nyelven a frutta marturana) Szicíliából, Palermo és Messina tartományokból származó hagyományos marcipán édesség, gyümölcsök és zöldségek formájában, amelyet növényi színezőanyagokkal festenek meg élethűre. Valódi kifejezése a nagy gasztronómiai kreativitásnak.
A Martorana gyümölcsnek van némi identitási válsága. Palermóban a Martorana kolostor után nevezték el, másutt pedig pasta reale vagy frutta reale néven említik, az olasz reale szó jelentése pedig “valódi” (illetve “királyi” is lehet). Receptének alapja kizárólag mandulaliszt és méz.
Az elegáns fonott kosarakba vagy fadobozokba helyezve egész évben szinte minden szicíliai cukrászda ablakában megtalálhatóak, de különösen a Holtak ünnepe alkalmával, november 2-án. A Martorana Fruit nem csupán ízletes édesség, ez a szicíliai hagyomány része.

 A mandulából készült marcipán valószínűleg Spanyolországból érkezhetett Szicíliába, ahol azt az arabok a középkorban vezették be. Az, hogy akár ők maguk hozták be Szicíliába, miután 1071-ig több emirátusnak is otthont adott a sziget, vita kérdése.
Azonban az kétségtelen, hogy mind az arabok vezették be cukornádat mind Szicíliában, mind Spanyolországban, és e kulcsfontosságú összetevő nélkül a marcipán nem létezhetne. Az arab mandulamarcipán lozina. Hasonló cukrászsütemények ismertek Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban és Cipruson is. Az ókorban a mandulamarcipánt valószínűleg először Perzsiában (a mai Törökország területén) készítették.
Érdekesség: az olasz marcipán szó arab eredetű, a XIII – XIV századra nyúlik vissza. A marzaban egy könnyű, fából készült doboz volt fedéllel, amelyet különféle célokra használtak fel, például levelezés megőrzésére, vagy gyakrabban lisztből, mandulapasztából és más összetevőkből készített desszertek küldésére használták fel, amelyek mint a kenyér (pane) téglalap alakúak voltak, a nevet is örökölte, csak marcipán lett.

 A Martorana-templom Palermo görög ortodox közösségének imádkozási helyeként kezdte meg életét a nagy egyházszakadás után,de a tizennyolcadik századra egy szerzetes komplexum része lett, amelyet apácák rendje vezetett. Dél-Európában a nagyobb vallási rendek apácái gyakran készítettek és értékesítettek különféle süteményeket (gondoljunk a cassata-ra). A marcipánt, amely magában foglalja a ragadós fehér “mandulatejet”, nem szabad összetéveszteni a mandulapasztával készített lágy sütikkel. A marcipán nem süti.

 Ezeknek a szicíliai kis kulináris remekműveknek a történetét néhány legenda veszi körül.
A történet szerint a középkorban az apácák nagyrabecsült látogatót vártak: Palermo érsekét (vagy egy másik változat szerint V. Károly császárt, de van olyan változat is, miszerint maga a pápa volt az a bizonyos látogató). A hagyomány szerint a kolostor kertje volt a legszebb a városban, ahol gyümölcsfákat neveltek és zöldségeket ültettek, az apácák odaadóan gondozták. Büszkeségük az akkori püspök fülébe jutott és felkeltette az érdeklődését, személyesen akarta látni. A látogatást azonban ősszel, a Mindenszentek ünnepére tették, amikor a fán már nem voltak gyümölcsök. Az apácák ezután úgy döntöttek, hogy mandulapasztábóll gyümölcsöt készítenek a fák díszítésére és a kert díszítésére, hogy lenyűgözzék vendégüket. Az eredmény nagy siker volt, és azóta a Frutta Martorana a kolostor édességévé vált.

(galéria az angol rész alatt)

 

IN ENGLISH

 

Frutta Martorana (in Sicilian frutta marturana) is a traditional marzipan sweet in the form of fruits and vegetables from Sicily, Palermo and Messina provinces, which is realistically coloured with vegetable dyes. It is a real expression of great gastronomic creativity.
The Martorana fruit has some identity crisis. It is named after the Martorana monastery in Palermo and is referred to elsewhere as pasta reale or frutta reale, the Italian word reale means “real” (or also “royal”). The basis of his recipe is exclusively almond flour and honey.
Gracefully placed in wicker baskets or in wooden boxes, they appear in almost every Sicilian pastry-shops window, particularly during the Festival of the Dead, on November 2, but also throughout the whole year. Martorana Fruit isn’t just tasty pastry. It’s part of Sicilian tradition.

Almond marzipan may have come to Sicily from Spain, where it was introduced by the Arabs in the Middle Ages. The fact that even they themselves brought it into Sicily, after the island was home to several emirates until 1071, is a matter of debate.
However, there is no doubt that the Arabs introduced sugar cane in both Sicily and Spain, and without this key ingredient, marzipan could not exist. The Arabic almond marzipan is lozina. Similar pastries are known in Spain, Portugal, Greece and Cyprus. In ancient times, almond marzipan was probably first made in Persia (the territory of present-day Turkey).
Curiosity: the Italian word marzipan has actually Arabic origin, dating back to the 13th – 14th centuries. The marzaban was a light wooden box with a lid that was used for various purposes, such as to preserve correspondence, or more often to send desserts made from flour, almond paste, and other ingredients that were rectangular like bread (pane), inherited the name, only marzipan.

 The Church of Martorana began its life as a place of worship for the Greek Orthodox community of Palermo after the Great Schism, but by the eighteenth century it had become part of a monastic complex led by an order of nuns. In southern Europe, nuns of the greater religious order often made and sold a variety of pastries (just think about the cassata). Marzipan, which includes also the ticky white “almond milk”, should not be confused with soft cookies made with almond paste. Marzipan is not a cookie.

 The history of these small Sicilian culinary masterpieces is surrounded by some legends.
According to the story, in the Middle Ages, nuns were expecting an esteemed visitor: the Archbishop of Palermo (or, alternatively, Emperor Charles V, but there is also a version that the pope himself was that certain visitor)). Tradition has it that the garden of the monastery was the most beautiful in the city, where fruit trees were grown and vegetables were planted, the nuns took care of with dedication. Their pride came into the bishop’s ears and aroused his interest, he wanted to see it in person. However, the visit was made in the fall, early November for the Feast of All Saints, when the tree was no longer bearing fruit. The nuns then decided to make fruit with almond paste to decorate the trees and decorate the garden to impress their guests. The result was a great success, and since then Frutta Martorana has become the monastery’s sweet, and it got its name from here.

TAGS
RELATED POSTS
Oasi da Nitto

5 June 2020

Granita

22 May 2020

Matrimonio

2 May 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
No images found!
Try some other hashtag or username
Archive