on
27 May 2020

(for English scroll down)

 

 

Erice egy egy csodálatosan megőrzött középkori város, a sziget nyugati partján fekvő Trapani kikötő városához közel. Körülbelül 800 méter tengerszint feletti magasságban uralja a környéket, ahonnan a felejthetetlen kilátás nyílik a vidékre – amikor nem épp felhőkbe burkolózik.
Mint oly sok szicíliai település esetében, ebben a városban is hódító népek jöttek-mentek egymás után, „építészeti névjegyüket” és kulturális lábnyomukat hátrahagyva.

A várost az elümoszok alapították csakúgy, mint a közeli Segesta városát és templomát (ők már azelőtt jelen voltak Szicíliában, hogy a görögök betették volna a lábukat), Eryx, ahogyan azt eredetileg hívták, híres volt, nagy jelentőséggel bírt. Vergilius is megidézi Erice-t leghíresebb munkájában, az Aeneis-ben, ahol a trójai hős, Aeneas utazásának egyik állomása lett (Aeneas alapította Róma egyik anyavárosát, Laviniumot, és az ő leszármazottja volt Romulus és Remus).
Erice alapítását az Eryx névadó görög hőshez társították, viszont itt nem volt görög kolónia: a föníciaiak fennhatósága alatt állt, majd később hellénizálódott. Az első pun háborúban a kartágóiak elpusztították, és azóta  a város fontossága csökkent (a város északkeleti részén találhatóak az ókori elümoszi és föníciai falak maradványai).

Eryxet az aglabidák (észak-afrikai arab emírdinasztia) 831-ben meghódították, és Cebel Hamid-nek nevezték el, és egészen a normann hódítás idejéig uralkodtak. 1167-ben a normannok átnevezték a várost Monte San Giuliano névre, ezt a nevet 1934-ig tartották fenn. Mussolini ideje alatt a város egyike volt annak a több olaszországi településnek, amelyet ősi múltjának tiszteletére átneveztek, így lett végül Erice. A névváltoztatások dacára a város alapvető jellege megmaradt, minden kísérlet, ami valódi identitásának megváltoztatására irányult, meghiúsult.

Két vár maradt fenn a városban: a Pepoli kastély, amely a szaran korból származik, és a Castello di Venere (“Vénusz vára“), utóbbi a normann időszakból származik, neve onnan ered, hogy arra az ősi templomra épült, ahol Vénusz Ericina-t imádták. A legenda szerint a templomot Aeneas alapította. Az ókorban a Földközi-tenger térségében jól ismert hely volt, és fontos szertartások helyszíne volt. Az állatok természetéről szóló könyvében Aelian azt írja, hogy az áldozatokra kiválasztott állatok önként léptek fel az oltárhoz, hogy megöljék őket.
A templom túlélte a különféle kultúrák befolyását, viszont a női istenség, akinek a szentélyt szentelték, minden népcsoporttal változott kicsit: Astarté volt a föníciaiak számára, Aphrodité a görögök számára és Vénusz a rómaiak számára. A termékenységi rítusok valószínűleg a templomban vagy annak környékén zajlottak, a város legmagasabb pontján. Innen láthatjuk a tengert, a partot és a szirteket, valamint Erice többi romos erődítményét.
Vénusz várát impozáns tornyok veszik körül, mellette található pedig a Giardino del Balio, egy mellszobrokkal „pöttyözött” csodálatos kert, ahonnan szintén rendkívüli panoráma nyílik. Egy felhőtlen napon élénken láthatóak az Egadi-szigetek Trapani partjainál amelyek óriási, mozdulatlan bálnákként emelkednek ki a tengerből, a Tirrén-tenger és a partvonal és San Vito Lo CapoMonte Cofano és a Castellammare-öböl felé haladva.

További látnivalók között van hatvan (igen 60!) templom, köztük Erice anyatemploma, a gótikus Chiesa Madre (vagy Real Duomo), amelyet Santa Maria Assunta-nak szenteltek. Az épület a tizennegyedik századból származik (1314), építéséhez az ősi Vénusz-templom anyagát is felhasználták. A templom meglepő és vonzó tizenkilencedik századi neogótikus belső terekkel rendelkezik. A szomszédos négyszögletes harangtornyot Torre di Re Federico II. néven ismerik (a király után, aki építette). A templom jobb falán kilenc kereszt található: a legenda szerint a keresztek a Vénusz templomából valóak, Aragóniai Frigyes által átszállítva, aki a városba menekült a szicíliai vecsernye ideje alatt és itt élt menekültként.

A különösen érdekes templomok közé tartozik a Chiesa di San Giuliano, ahol San Giuliano bájos festett fa szobra található, és a Chiesa di San Martino, egy norman stílusú templomkomplexum, amely tizennyolcadik és tizenkilencedik századi festményekkel, több festett fa szoborralal és egy kriptával rendelkezik. Ez a vallásos hely a Purgatórium Gyülekezetéhez tartozott – megfigyelhetőek a purgatóriumról szóló faragványok a templom bejáratánál, melyek egy meztelen, lángokban álló törzset ábrázolnak, Szicília-szerte találhatóak ilyen témájú képek. Említésre méltó még a Sant’Albertino degli Abbati-templom és a Baptista Szent János középkori temploma.

A legszebb helyek között szerepel a spanyol körzet. Azt mondják, hogy ezt a területet a spanyol uralom idején hozták létre a spanyol katonák befogadására, ahogyan ez Szicília minden városában kötelező volt. Erice-ben egy blokkházat építettek, amelynek lenyűgöző maradványai vannak, valamint egy templomot, amely S. Antonio-nak szenteltek; a spanyol környéket azonban soha nem fejezték be, mert a katonákat végül a közeli kastélyban szállásolták el.

Trapani külterületétől Erice városáig feljuthatunk egy felvonó (funivia) segítségével (csakúgy, mint Taorminába), ami először 2005 és 2017 között közlekedett, amikor erdőtüz miatt bezárták. A felvonót 2018 júniusában újjáépítették és újból megnyitották.

(galéria és videó az angol rész alatt) 

 

IN ENGLISH

Erice is a beautifully preserved medieval town close to the port town of Trapani on the west coast of the island. At an altitude of about 800 meters above sea level, it dominates the area, from where you can have an unforgettable view of the countryside – when it’s not covered with clouds.
Like so many Sicilian settlements, this town was passed from one invader to another, leaving behind their architectural mark and cultural footprint.

The town was founded by the Elymians who also built the nearby town and temple of Segesta (they were present in Sicily before the Greeks set foot in there), Eryx, as it was originally called, was famous, of great importance. Vergiliusalso summons Erice in his most famous work, the Aeneis, where the town became one of the stops on the journey of the Trojan hero, Aeneas (he founded one of Rome’s hometowns, Lavinium, also, Romulus and Remus were his descendants).
Erice’s founding was associated with the Greek hero named Eryx, but there was no Greek colony here: it was under the rule of the Phoenicians and later Hellenized. It was destroyed by the Carthaginians in the first Punic war, and since then the importance of the city has diminished (in the northeastern part of the city there are the remains of ancient Elymian and Phoenician walls).

Eryx was conquered by the Aglabids (Arab Emirate Dynasty of North Africa) in 831 and was renamed as Cebel Hamid, and they ruled until the Norman conquest. In 1167, the Normans renamed it to Monte Giuliano, that name was maintained until 1934. During Mussolini’s time, the city was one of several Italian settlements that were renamed in honor of its ancient past, thus eventually becoming Erice. Despite the name changes, the basic character of the city has remained, all attempts to change its true identity have failed.

There are two castles that remain in the city: Pepoli Castle, which dates from Saracen times, and the Castello di Venere (“Venus Castle”), the latter dates from the Norman period, derives from the fact that it was built on the ancient church where Venus Ericina was worshiped. Legend has it that the church was founded by Aeneas. In ancient times, it was a well-known place in the Mediterranean area and important ceremonies were held there. In his book „On the nature of animals, Aelian writes that the animals selected for sacrifice voluntarily stepped up to the altar to be killed.
The church outlasted the influence of different cultures, but the female divinity to which the shrine was dedicated changed slightly with each ethnic group: was Astarte for the Phoenicians, Aphrodite for the Greeks, and Venus for the Romans. Fertility rites probably took place in or around the temple, at the highest point in the town. From here we can see the sea, the coastline and the crags, as well as the other ruined fortifications of Erice.
The castle of Venus is surrounded by imposing towers, and next to it is the Giardino del Balio, a magnificent gardendotted with busts also with an extraordinary panorama. On a cloudless day are vividly visible, the Egadi Islands off the coast of Trapani, rising from the sea like giant, motionless whales, the Tyrrhenian Sea and the coastline towards San Vito Lo Capo, Monte Cofano and the Gulf of Castellammare.

Other attractions include sixty (yes 60!) churches, including Erice’s mother church, the gothic Chiesa Madre (or Real Duomo), dedicated to Santa Maria Assunta. The building dates from the fourteenth century (1314), and the material of the ancient Church of Venus was also used in its construction. The church has surprising and attractive nineteenth-century neo-Gothic interiors. The adjacent square bell tower is known as Torre di Re Federico II. (after the king who built it). There are nine crosses on the right wall of the church: legend has it that the crosses are from the Church of Venus, transported by Frederick of Aragon, who fled to the city during his Sicilian Vespers and lived here as a refugee.

Also are particularly interesting churches i the Chiesa di San Giuliano, home to a charming painted wooden statue of San Giuliano, and the Chiesa di San Martino, a Norman-style church complex with eighteenth- and nineteenth-century paintings, several painted wooden statues, and a crypt. This religious place belonged to the Congregation of the Purgatory – carvings of purgatory can be observed at the entrance to the church, depicting a naked tribe in flames, images of this subject can be found all over Sicily. Also worth mentioning are the church of Sant’Albertino degli Abbati and the medieval church of St. John the Baptist.

Among the most beautiful places we can find the Spanish neighborhood. They say that this area was created during the Spanish rule to accommodate Spanish soldiers, as was mandatory in all towns in Sicily. In Erice, a blockhouse (of which there are fascinating remains) and a church dedicated to S. Antonio were built; however, the Spanish neighborhood was never completed because the soldiers were eventually housed in a nearby castle.

From the outskirts of Trapani to the town of Erice (just like in case of Taormina), we can get up using a cable car (funivia), which first ran between 2005 and 2017 when it was closed due to a forest fire. The lift was rebuilt in June 2018 and reopened.

TAGS
RELATED POSTS
Cefalú

26 June 2020

Fichi d’India

16 June 2020

Testa di Moro

12 June 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
No images found!
Try some other hashtag or username
Archive