Within Sicily

Castelmola

on
12 May 2020

(for English scroll down)

Castelmola (Szicíliai nyelven ‘A Mola) egy kicsi, festői szépségű falu, amely egy sziklás domb tetején fekszikfantasztikus kilátással a tengerre és az Etnára. Noha Taormina közelében van és turisták által látogatott hely, mégis úgy érzi az ember, hogy egy másik világban van, távol a nagyobb város zsúfolt utcáitól.

Castelmola eredete a görög előtti időszakban nyúlik vissza. Az első települést Mylai-nak hívták, és a szikeloszokalapították a vaskorban (ie 8. században). Ennek a településnek a létezését a Cocolonazzo nekropolisz (=temetkezési hely) felfedezésével bizonyították 1919-ben, ahol a kerámia sajátos stílusa lehetővé tette a szakértők számára, hogy meghatározzák, mikor épült a város.
A görög korszak során Taormina akropolisa volt, valószínűleg pozíciója miatt, amely magasabb volt, mint a környező falvaké. Ezért ennek a két városnak a története mindig összefonódott, eseményeik annyira összekapcsolódtak, hogy nem tudják megkülönböztetni őket egymástól.
Kr. E. 396-ban Dionysius, Siracusa zsarnoka ostrom alá vette Mylai-t, de a szicíliaiak elhárítják a támadást. 392-ben újabb kísérletet tesz, immár nagyobb szerencsével, és elfoglalja a területet. 367-es halála után Andromakhosz vette át a várost, aki beépítette a Ficare területét, új erődítményeket és ciszternákat épített (amelyek nyomai máigfennmaradtak), illetve víztartályokat, ezáltal javítva az életkörülményeket. Halála után Tindarione irányítja a várost, aki azt I. Pürrhosz (Antigoné házastársa) védelme alá helyezi, ám az első pun háború során elfoglalta II. Hierón Király és ie 214-ig irányította.

A Nyugat-római birodalom bukása után a város a sziget sorsát követi, bizánci befolyás alatt áll. 902. augusztus 1-jén II. Ibrahim szaracénjainak sikerült megtörniük a város erődítményeit és elpusztítani a várost. Csak a vár áll ellen a mórok támadásának, akik Tauromenion felé haladtak, és átmentek a folyosón, amelyet azóta Porta dei Saraceni-nek hívtak. A szaracén kapu jelöli Mylai óvárosának határát, ez a kapu volt a szükséges átjáró pont volt azok számára, akik a Piano delle Ficare útján haladtak el, amely a közeli Cocolonazzo nekropoliszhoz és Taorminához vezetett.
Az arab uralom 1078-ban ért véget, a normann I. Roger, aki hét hónapos ostrom után hódította meg Taormint, meghódította Mylai erődjét is. Mola néven egy új központot épít a vár körül, illetve köszönetképp a Madonnának felállították Santissima Annunziata kis templomát is, amely a város közelében található.
Amikor az utolsó szicíliai városokat (Butera és Noto) is meghódították, I. Roger bebizonyította, hogy nagy államépítőként szolgál. Nem érdekelte a keresztes hadjárat, mert tudta, hogy jó kapcsolatban kell állnia a muzulmánokkal, mivel akkoriban Szicília lakosságának 80% -a muszlim volt, így tehát a vallási harmónia nélkülözhetetlen volt. Gordon S. Brown szerint “I. Roger muszlimok iránti aggodalma nemcsak politikai kérdés volt, hanem a tiszteleté is. Úgy vélte, hogy egy olyan állam uralmát vállalta, mely gazdag és invenciózus kultúrával illetve hagyományokkal rendelkezik, amely , megfelelő körülmények között a latin és még a görög hagyományokkal párhuzamosan is mindenki kölcsönös javára virágoznak. “

A következő évszázadokban az város elveszíti védekező jellegét, de elismert politikai szerepet vállal. A királyhoz lojális nemesekben bízva Mola először az Anjou-k ellen támogatta a svábokat, a Hohenstaufen családnak utolsókig híve marad, majd 1282-ben, a szicíliai vecsernye alatt az aragóniaiakat támogatta az Anjou-k ellenében.
Mola kastélyának erődítményét a francia kontingensek fogják elfoglalni a spanyol csapatokkal folytatott komoly és ismételt összecsapások után. Ez egy hosszú epizód nyomvonala, amely 1673 és 1678 között illeszkedik a spanyol elleni felkelések szomorú összefüggéseibe.
1718-tól 1720-ig az erőd és területe az osztrák-piemonti hadsereg bázisa volt a spanyolok elleni összecsapások során, melyeket Jean François de Bette vezetett. A ” spanyol örökösödési háborúban” a koalíciós csapatok ellenálltak a spanyol ostromnak, majd feladták a bázist. A Francavilla-csata beletartozik a Négyes Szövetség elleni konfliktusok összefüggésébe, amelyet a Spanyol Királyság Anglia, Franciaország, Ausztria és Hollandia ellen a Földközi-tenger feletti dominancia miatt vívott. Az összecsapások kimenetele kedvezőtlenül alakult az ibériai csapat számára, ez egy olyan esemény, amely az osztrákok rövid szicíliai jelenlétéhez vezetett.
1738-ban Mola a Két Szicília királyság részévé vált, 1860-ban pedig a Garibaldi csapatai által üldöztetett burbon hadsereg menekülésekor az olasz Királysághoz való csatlakozás mellett szavazott.

1928-ban a települést Taormina önkormányzatához csatolták. Ez az időszak különösen negatív volt Castelmola szempontjából, mivel a gazdasági növekedés évekre megállt, ami biztosan nem volt neki hasznos. Szerencsére ez aperiódus nem tartott sokáig, mert 1947-ben visszanyerte az adminisztratív autonómiát.
A város megjelenése és középkori városi szerkezete szinte változatlan maradt 1928-ig, amikor a falu lenyűgöző bejáratát teljesen átalakították a centrumba való belépés érdekében. A csaknem a sziklába faragott lépcső vezet a kastély lábához, a központ tényleges bejáratáig, megtartva az eredeti ötletet, a bejárati ív a mészkő lépcsőn maradt – az önkormányzati auditórium őrzi a rendkívüli képeket, amelyek tanúsítják szépségét. A megjelenésében bekövetkezett változások ellenére, ez a város továbbra is megőrizte varázsát és a sikátorok bája változatlan maradt, azt a benyomást keltve, hogy az idő itt megállt.
Ez a kisváros, továbbra is megőrzi e népesség hagyományait, és így a szokások és hagyományok érdekes keverékét hozza létre.

A település legfontosabb műemlékei a következők:

A „Mola-vár”. A Castello di Mola nevű erődítményből csak a hatalmas normann falainak romjai maradtak fent, az erőd építési idejét nem lehet pontosan meghatározni. Egy bizonyos eleme a tizedik századi bizánci görög szövegezésből származik, amelyet a katedrális homlokzatára helyezett márványtáblába gravíroztak: “Ezt a kastélyt Costantino, Szicília patríciusának és stratégájának ideje alatt építették “. Valószínűleg Costantino Caramalo-ra utal, aki a kilencedik században megvédte a bástyát, a várost és a területet az arabok támadásaitól. A Mola kastélynak nemcsak a középkorban, hanem a francia és a spanyol közötti háborúkban is központi jelentősége volt. A legtöbb történész egyetért már a római korszakból származó régebbi épület létével. 1334-ben, Pietro d’Aragona uralma alatt falakkal körülvették, és hozzáférhetetlenné tették, hogy erődként és funkcionális börtönként lehessen felhasználni még a közeli Taormina területén is. A Mola vár évszázadokon keresztül volt a Peloritan védekező láncának legerősebb láncszeme, amelyet Milazzo, Ficarra, Tripi, Castroreale, Castiglione és Francavilla kúriák alkottak. Azt a különböző hódítók számára döntő fontosságú pontot képviseli, hogy meghódítsák a területet. Egy másik történelmi referencia a bejárati ív tetejére helyezett emblémából származik, amely a következő szavakat tartalmazza: “Felségének hű kastélya – 1578-as év”. A kastély szuggesztív területe továbbra is intenzív érzelmeket közvetít azok számára, akik a falak tetejét figyelik, és további varázsszerűsítik a romokban zajló pihenés során.

A San Nicola di Bari-nak szentelt anyatemplom amelyhez 1934 és 1935 között átépítettek egy már meglévő székesegyházat, így különböző stílusok keverékét mutatja be: román stílusútól gótikusig, arabtól normanig. Az eredeti tizenhatodik századi templomból újra összeállították a kórus oldalsó bejáratát és ívét, továbbá a tizennyolcadik századi oltárokat és a diófával berakott szószéket. A hegyes ívű főbejárat a térhez képest oldalirányú, ahonnan megcsodálható a Naxos-öböl felett uralkodó Etna, rendkívüli kilátással rendelkezik. A jobb oldalon elhelyezkedő és a homlokzattól hátrafelé néző harangtoronynak gyönyörű ablakai vannak és érdekes 10. századi görög-bizánci plakettja

A San Giorgio templom, melyet 1450 körül építettek. A templomnak és harangtornyának egyedi építészeti vonala van.A bejáratnál a sziklába faragott lépcsőn keresztül lejuthatunk a kriptába, amelyben a katakombák találhatók.

A San Biagio templom, amely az első Castelmolában épített templom (miután San Pancrazio evangéliumi küldetése céljából Taorminaba érkezett), a szikla közelében helyezkedik el, és egy térre néz, ahonnan rendkívüli panoráma nyílik Etna-ra, Taormina-ra és a Naxos-öbölre. Az újjáépítési munkálatok során boltozatát újból felépítették és az emelvényeket helyreállították és figyelemre méltó XVIII. századbeli freskója van

Az Angyali Üdvözlet temploma, amely az azonos nevű kerületben áll, közvetlenül a városba való belépés előtt, a temető közelében. I. Roger építette köszönetként Miasszonyunknak a Szaracénok elleni győztes háború során kapott segítségért, és jelentős kapuval rendelkezik, amelyet a Kulturális Örökség Felügyelete nyilvántart. A templom egy rövid ideig, augusztus 1-15-ig nyitott istentiszteletre, ekkor ünneplik Mária mennybemenetelét.

Az 1954-ben épült Piazza Sant’Antonio mozaikpadlója fehér- és lávakőből készült, fákkal szegélyezett járdáinkőülések vannak elhelyezve, csodálatos kilátással rendelkezik. A falu terére néző S. Antonino templomot ma önkormányzati nézőtérként használnak, de sokkal régebbi eredetű. Harmonikus, többszöri átalakítása után is megőrizte Dél-Olaszország építészetének alapvető jellemzőit. A templomtól csupán néhány lépésre megcsodálhatja a Casa Sterrantino csodálatos kapuját.

Szintén itt található a Caffè San Giorgio, amelyet 1700-ban alapítottak a szerzetesek, akik vendéglőként használták. Sok évvel később a Don Vincenzo Blandano átalakította az ország egyik tipikus helyévé, ahol 1907 óta gyűjtik albumokba a látogatók aláírásait és gondolatait, beleértve a huszadik század nagyhírű embereit is. Hírneve összekapcsolódik a kis falu specialitásával is: a mandulabor feltalálásával. A huszadik század elején különféle infúziók között elkészítette a mandulás ízű bort is (az ókori görög infúziós technikák alkalmazásával), amelyet “Blandanino” -nak nevezett el, egy titokzatos sötét borostyán likőrt, amelyben Szicília különböző illatai és ízei megolvadtak.

(galéria és videók az angol rész alatt)

 

IN ENGLISH

 

Castelmola (in Sicilian ‘A Mola) is a small, picturesque village perched on a craggy hilltop with fantastic views of the sea and Mt. Etna. Although it’s close to Taormina and visited by tourists, it still feels worlds away from the crowded streets of the larger town.

Castelmola dates back to the pre-Hellenic period. The first settlement was called Mylai and was founded by the Siculiin the Iron Age (8th century BC). The existence of this settlement was proved by the discovery of the Cocolonazzo necropolis (= burial site) in 1919, where the particular style of the ceramics allowed the experts to determine when the town was built.
During the Greek period. It used to be Taormina’s acropolis, probably because of its position, which was higher than the surrounding villages. For this reason, the histories of this two cities have always been entwined, their events are so connected that they cannot distinguish those from one another.
In 396 BC, Dionysius, tyrant of Syracuse, besieged Mylai, but the Sicilians repel the attack. In 392 he makes another attempt, now with greater luck, and occupies the territory. After his death in 367, Andromachus took over the town, who built in the area of Ficare, built new fortifications and cisterns (traces of which still exist), and water tanks, thus improving living conditions. After his death, Tindarione governs the town, who placed it under the protection of Pyrrhos I (Antigone’s spouse) but during the first Punic War it was occupied by II. King Hieron and he ruled until 214 BC.

After the fall of the Western Roman Empire, the town follows the fate of the island, being under Byzantine influence. On 1st August in 902 the Saracens of Ibrahim II. managed to break the fortifications of the town and destroy it. Only the castle withstands the attack of the Moors, who marched towards Tauromenion and crossed the corridor, which has since been called Porta dei Saraceni. The Saracen Gate marks the boundary of Mylai’s old town, this gate was the necessary gateway for those passing by the Piano delle Ficare, which led to the nearby Cocolonazzo necropolis and Taormina.
The Arab dominion ended in 1078, when the Norman I Roger, who conquered Taormin after a seven-month siege, also conquered Mylai’s fortress. Under the name Mola he was building a new center around the castle, and as a thank to the Madonna, a small church of Santissima Annunziata has been erected near the town.
When the last Sicilian towns (Butera and Noto) were also conquered, Roger I proved that he served as a great state-builder. He was not interested in the Crusade because he knew he had to have a good relationship with the Muslims, as at that time 80% of the population of Sicily was Muslim, so religious harmony was essential. According to Gordon S. Brown, “Roger I.’s concern for Muslims was not only a political issue but also a matter of respect. He believed he had taken over a state with a rich and inventive culture and tradition that, under the right circumstances, they flourish for the mutual benefit of all, in parallel with Latin and Greek traditions. “

In the following centuries, the town loses its defensive character, but took on a recognized political role. Entrusting nobles loyal to the king, Mola first supported the Swabians against the Anjou, remained faithful to the Hohenstaufen family until the last, and then in 1282, during the Sicilian Vespers, supported the Aragonese against the Angevins.
The fortress of Castle Mola will be occupied by French contingents after serious and repeated clashes againstSpanish troops. It is a trail of a long episode that fits into the sad contexts of the uprisings against the Spanish between 1673 and 1678.
From 1718 to 1720, the fort and its territory were the base of the Austro-Piedmontese army during the clashes against the Spaniards, led by Jean François de Bette. In the “War of Spanish Succession,” coalition troops resisted the Spanish siege and then gave up the base. The Battle of Francavilla is part of the context of the conflicts against the Fourth Alliance fought by the Kingdom of Spain against England, France, Austria and the Netherlands for dominance over the Mediterranean Sea. The outcome of the clashes was unfavorable for the Iberian team, an event that led to the brief presence of the Austrians in Sicily.
In 1738 Mola became part of the Two Kingdoms of Sicily, and in 1860, when the Bourbon army persecuted by Garibaldi’s troops fled, the town voted to join the Kingdom of Italy.

In 1928, the town was annexed to the municipality of Taormina. This period was particularly negative for Castelmola, as economic growth stalled for years, which was certainly not beneficial. Fortunately, this period did not last long because in 1947 it regained administrative autonomy.
The appearance of the town and its medieval urban structure remained almost unchanged until 1928, when the impressive entrance to the village was completely remodeled in order to enter the center. An almost carved staircase leads to the foot of the castle, to the actual entrance to the center, retaining the original idea, the entrance arch has been left on the limestone stairs – the municipal auditorium preserves the extraordinary images that attest to its beauty. Despite the changes in its appearance, this city still retained its magic and the charm of the alleys remained unchanged, giving the impression that time has stood still here.
This small town still preserves the traditions of these populations creating an interesting mix of customs and traditions.

The most important monuments of the village are:

The “Mola Castle”. Of the fortress called Castello di Mola, only the ruins of the huge Norman walls have survived, and the time of construction of the fort cannot be determined precisely. A certain element comes from the tenth-century Byzantine Greek wording engraved on a marble plaque placed on the facade of the cathedral: “This castle was built under Costantino the patrician and strategist of Sicily.” It probably refers to Costantino Caramalo, who defended the bastion, the city, and the area from Arab attacks in the ninth century. Mola Castle was of central importance not only in the Middle Ages but also in the wars between France and Spain. Most historians already agree with the existence of an older building from the Roman era. In 1334, during the reign of Pietro d’Aragona, it was surrounded by walls and made inaccessible so that it could be used as a fortress and a functional prison even in the nearby area of Taormina. For centuries, Mola Castle was the strongest link in the Peloritan defensive chain, formed by the mansions of Milazzo, Ficarra, Tripi, Castroreale, Castiglione and Francavilla. It represents a crucial point for the various conquerors to take control of the territory

The mother church dedicated to San Nicola di Bari, for which an existing cathedral was rebuilt between 1934 and 1935, presents a mix of different styles: from Romanesque to Gothic, from Arabic to Norman. The side entrance and arch of the choir have been re-assembled from the original sixteenth-century church, as well as the eighteenth-century altars and the pulpit with inlaid walnut wood, The pointed arched main entrance is lateral to the square, from where you can admire Mount Etna, which dominates Naxos Bay. The bell tower on the right and facing the façade has beautiful windows and an interesting 10th century Greco-Byzantine plaque.

The Church of San Giorgio, which was built around 1450. The church and its bell tower have a unique architectural line. At the entrance, you can go down the stairs carved into the rock to the crypt in which the catacombs are located.

The Church of San Biagio, the first church built in Castelmola (after the arrival of San Pancrazio to Taormina for his evangelising mission), is located near the cliff and overlooks a square with an extraordinary panorama of Mount Etna, Taormina and the Gulf of Naxos. During the reconstruction work, its vault was rebuilt and the platforms restored and has a remarkable fresco from the eighteenth-century.

The Church of the Annunciation, located in the same named district, just before entering the city, near the cemetery. It was built by I. Roger as a thank you to Our Lady for her help during the victorious war against the Saracens and has a significant gate registered by the Cultural Heritage Inspectorate. The church is open for worship for a short time, August 1-15, at which time the Assumption of Mary is celebrated.

Piazza Sant’Antonio, which was built in 1954, it has a mosaic flooring in white and lava stone, and tree-lined sidewalks where stone seats are placed, with an amazing view. Overlooking the village square is the church of S. Antonino, now used as a municipal auditorium, but with much older origins. Harmonious construction that has been remodeled several times, which still preserves the essential features of the architecture of Southern Italy. Just a few steps from the church you can admire the wonderful portal of the Casa Sterrantino.

You can also find there the Caffè San Giorgio, founded in 1700 by the monks who used it as a tavern. Many years later Don Vincenzo Blandano transformed it into one of the typical places in the country, featuring it with albums where visitors’ signatures and thoughts have been collected since 1907, a rich collection including those of some illustrious men of the twentieth century. His fame is also linked to the invention of the specialty of the small village, the Almond Wine. In the early twentieth century, among the various infusions prepared, he created the almond-flavored wine (by using ancient Greek infusion techniques) which he called “Blandanino”, a mysterious dark amber liqueur in which different smells and flavors of his Sicily melted.

TAGS
RELATED POSTS
Cefalú

26 June 2020

Fichi d’India

16 June 2020

Testa di Moro

12 June 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
No images found!
Try some other hashtag or username
Archive