Within Sicily

Bronte & Pistacchio

on
11 April 2020

 

(for English scroll down)

 

 

Egy legenda szerint a várost a Brontész (mennydörgés) nevű küklopsz alapította. Brontészt és testvéreit, Szteropészt (villámló) és Argészt (neve felvillanóként fordítható) arra ítélték, hogy Zeusz kovácsműhelyében, az Etna mélyén, fegyvereket készítsenek az istenek számára.

 

Bronte a zöld aranyként ismert pisztáciáról híres, ami az arab invázióval érkezett a városba; a muszlimok a termékeny szicíliai láva talajba ültették a Közel-Kelet legfinomabb növényeit.

A zöld arany, vagy „frastuca”, ahogy abban az időben nevezték, amikor gyógyszerként használták, valóban smaragdzöld színű; semmi másra nem hasonlító íze és aromája van, a fagylaltot, édes vagy sós szószokat, krémeket és desszerteket teljesen egyedivé tesz. (néhány példa a galériában)

A pisztácia termesztése olyan hagyomány, amely apáról fiúra száll. A földművelő kultúra szerint a “pihenés” révén a növény a láva talajából felszívja a gazdagabb aromák és az eltéveszthetetlen íz előállításához szükséges anyagokat (csak kétévente van pisztáciaszüret).

Mivel a környezet, ahol terem, nehezen megközelíthető és meredek, és fennáll annak veszélye, hogy a gyümölcs a vulkanikus kőzetek, a “sciarelle dei lochi” között szétszóródik, e gyümölcs gyűjtése igen költséges. Ezt továbbra is manuális munka: vagy kézzel szedik egy vállon hordott tartályba közvetlen a fáról, vagy az ágakat rázzák, hogy a gyümölcs  a földre terített anyagra potyogjon, vagy akár felfordított esernyőt használnak erre a célra.

 

De térjünk vissza a város történetéhez:

 

Bronte városát 1520-ban hozták létre, V. Károly Habsburg császár rendeletének köszönhetően. A középkorban ezen a területen valójában 24 kisebb városi körzet volt, amelyek a maniacei bencés apátsághoz tartoztak. Maniace nevét Giorgio Maniace után kapta (ez a név a siracusai/ortigiai posztból lehet ismerős: Geórgiosz Maniakész), aki azon katonák egyike volt, akik 1040-ben legyőzték az arabokat vérfürdőt rendezve az ősi apátság közelében. Bronte szintén az egyik első szicíliai brit hercegség, a Szicíliai Királyság uralkodója, I. Ferdinánd 1799-ben kinevezte hercegnek Horatio Nelson brit admirálist. A kinevezésre a megfelelő földek adományozásával került sor, amelyeken többek között a maniacei környékbeli a korábbi apátság volt, utóbbi nevén a Nelson kastély, és a Szent Mária templom.

Az ezt megelőző évben, 1798-ban, Ferdinánd király kénytelen volt elhagyni Nápolyt, hogy elkerülje ellenségei erőszakos lázadásait. Csak Nelson admirális segített neki abban, hogy elmeneküljön és Nápolyból Palermóba költözzön. 1799-ben, Nelson segítségének köszönhetően, a király visszanyerte trónját, és ezt a fent említett adománnyal köszönte meg neki. Nelson több föld és szicíliai hely közül választhatott, de ő Brontét részesítette előnyben.

A választás oka máig nem világos. Talán azért volt, mert Nelsonnak csak egy szeme volt, mint a görög küklopsznak, ahonnan Bronte vette a nevét (1794-ben egy csata során vesztette el fél szemét), vagy az Etna nagyszerűsége miatt, ahogy a város fölé magasodik, vagy ennek a helynek az egészséges éghajlata miatt.

Él a város emlékezetében egy véres esemény, amelyet brontei mészárlásnak neveznek.

Ennek kiváltó oka az volt, hogy Garibaldi májusi partraszállása után megígérte, hogy megszabadítja a szicíliai embereket a nyomorúságtól, az éhínségtől és a szegénységtől. Ezt a reményt tovább erősítette Garibaldi 1860. június 2-i rendelete, miszerint a földet újraelosztják Ígéretét azonban nem tartotta be. Az alsóbb rétegek türelmetlensége néhány hónap múltán zavargásokhoz melynek során 16 embert gyilkoltak meg. Augusztus 4-én Garibaldi a Nino Bixio vezette piemonti vörösinges csapatot küldte a lázadás elfojtására. Ezután Bixio katonai bíróságot szervezett, a tárgyalások során 150 embert találtak bűnösnek és ötöt halálra ítéltek.

Még egy érdekesség így a végére, a világon még további öt Bronte nevű település létezik a szicíliain kívül: kettő Ausztráliában (Új-Dél-Walesben és Tasmaniában), egy Kanadában az Ontario-tónál, egy az USA-ban Texasban és egy pedig Új-Zéland déli szigetén.

Valamint a híres angol írók: Anne, Emily és Charlotte Brontë saját maguk is a szicíliai Bronte-ból származtatták családnevüket.

 

(galéria az angol rész alatt, két csoportban)

 

 

IN ENGLISH

 

According to a legend, the town was founded by a cyclops called Brontes (Thunder). Brontes and his brothers, Steropes (lightning) and Arges (his name can be translated as a flash), they were sentenced to make weapons for the gods in the smithy of Zeus, in the depths of Mount Etna.

 

Bronte is famous for the pistachio, known as green gold, which arrived in the city with the Arab invasion; Muslims planted the finest plants in the Middle East in the fertile Sicilian lava soil.

The green gold, or “frastuca,” as it was called at the time when it was used as medicine, has truly emerald green color; it has a taste and aroma incomparable to anything else, makes ice cream, sweet or salty sauces, creams and desserts completely unique. (some examples in the gallery)

The cultivation of pistachios is a tradition that is passed down from father to son. According to the cultivation culture, through “rest”, the plant absorbs from the lava soil the materials needed to produce richer aromas and an unmistakable taste (the is a pistachio harvest happens only in every two years).

Because of difficulties to access the enviroment where it grows, which is steep as well, there is a chance that the fruit will scatter among the volcanic rocks, the “sciarelle dei lochi”, that makes the collection of this fruit very expensive. This is still manual work: either they are picking by hand in a shoulder-carried container directly from the tree, or the branches are shaken to make the fruit fall on fabric spread on the ground, or even inverted umbrella is used for this purpose.

 

But let’s get back to the history of the town:

The town of Bronte was established in 1520, thanks to a decree of Emperor Charles V of Habsburg. In the Middle Ages, there were actually 24 smaller urban districts in this area that belonged to the Benedictine Abbey of Maniace. Maniace was named after Giorgio Maniace (this name may be familiar from the Syracuse / Ortigian post: Georgios Maniaces), who was one of the soldiers who defeated the Arabs in 1040 at the cost of bloodshed near the ancient abbey. Bronte was also one of the first British Duchiy in Sicily, the ruler of the Kingdom of Sicily, Ferdinand I appointed British Admiral Horatio Nelson in 1799. The appointment was arranged by donating the appropriate lands, including the former abbey in the Maniace area, later known as Nelson Castle, and the Church of St. Mary.

In the year before that, in 1798, King Ferdinand was forced to leave Naples to escape the violent rebellions of his enemies. Only Admiral Nelson helped him to escape and move from Naples to Palermo. In 1799, thanks to Nelson’s help, the king regained the throne and so thanked him with the aforementioned donation. Nelson could choose from several lands and Sicilian places, but he preferred Bronte.

The reason for the choice is still unclear. Maybe it was because Nelson had only one eye, like the Greek Cyclops from which Bronte took his name (he lost half his eyes during a battle in 1794), or because of the greatness of Mount Etna as it towers over the city, or because of the healthy climate of this place.

Living in the city’s memory there is a bloody event called the Bronte massacre.

The reason for this was that after Garibaldi landed in May, he promised to free the Sicilian people from misery, famine and poverty. This hope was further reinforced by Garibaldi’s decree of June 2, 1860, according to which the land was supposed to be redistributed, but he did not keep his promise. The impatience of these people from the lower classled a few months later to riots in which 16 people were killed. On August 4, Garibaldi sent a Piedmontese red-shirt team led by Nino Bixio to quell the rebellion, which he succeeded. Bixio then organized a military court, during which 150 people were found guilty and five were sentenced to death.

Lastly, one more interesting thing, besides Sicily there are five more settlements in the world called Bronte: two in Australia (New South Wales and Tasmania), one in Canada on Lake Ontario, one in Texas in the USA, and one in the southern island of New Zealand.

And the famous English writers Anne, Emily and Charlotte Brontë themselves derived their surnames from the Sicilian Bronte as well.

 

A városról és a környékről/ About the town and the surroundings

Pisztáciás kajapornó/ Pistacchio foodporn

TAGS
RELATED POSTS
Cefalú

26 June 2020

Fichi d’India

16 June 2020

Testa di Moro

12 June 2020

LEAVE A COMMENT

Zsimilia
Sicilia

Zsimi vagyok, egy francia-magyar, aki végül Szicíliában, avagy Csodaországban kötött ki. Szeretném bemutatni ezt a különleges helyet, kedvcsinálóként egy majdani látogatáshoz - vagy visszatéréshez. *******IN ENGLISH******* About me: my name is Zsimi, I'm a French-Hungarian, who ended up in Wonderland a.k.a. Sicily. I'd like to present you that special place, hoping to bring you in the mood for a future visit - or return.

Facebook page
Instagram
Archive